(Ezt a fájlt Wordben írtam és úgy copyztam be így lehet, hogy lesz már ismétlés benne... Ja és elég hosszúúúúú....)

GÁZLÓ 130

Kedves Topiktársak!

Nos hát megvala a nagy Túra! Rettento élvezetes, kalandos és izgalmas tekergozés volt.
A kezdetek kezdetén, az 5 órás kelés után rövid pakolászás és szöszmötölés után 6 órakkor indultunk el Pestrol.
Egy régi, kedves ismerosömmel akit Tamásnak hívnak, ketten mentünk lefelé, Veszprémbe. Az út egész gyorsan, vidám beszélgetéssel telt, így az álmossságot ki is vertem a fejembol hamar.
Mikor odaértünk már jó pár bringás gyülekezett a startban. Nézegettem is a topikos pólókat de csak egyet láttam. O volt ‘bátyó’ aki viszont trekkinggel volt ezért gyorsan lebeszéltük az indulásról. Késobb egyértelmuen jó döntésnek bizonyult ugyanis ez télleg montis túra...
Tehát beneveztünk és közben szedelodzködtünk. Okulva az eddigi túráinkból én már csak a legeslegszükségesebb dolgokat vittem. Szerszám, defektjavító a nyereg alatt, energia szeletek, mobil, zsepi a mezben hátul, egy kulacs magnéziumos plussz ital és a CamelBack-em 1.2L vízzel. Szerencsére ez tényleg elégnek bizonyult mint felszerelés.
A rajtnál ‘nd’ és ‘Akitlosz Nabru’ (‘AN’) készülodött még. Elkezdtünk cseverészni és mondták, hogy elso Gázlójuk, így szívesen csatlakoznának hozzánk. Én már tudtam, ugye, hogy merre kell mennünk és mivel soooookkal könnyebb úgy menni, hogy valaki vezet ezért mentünk együtt. ‘AN’-t szerencsére letudtam beszélni a hátizsákjáról amit szerintem késobb O sem bánt már! :- ))))))))
‘nd’ O hozta a sajátját amit szerintem késobb sajnált már de jelét sem mutatt, sot hosiesen küzdött!! :- ))))))
Tehát 8.05 körül elindultunk. A kis csapat névsora: Tamás barátom akivel Pestrol jöttünk, Zsolti barátom aki szintén Pestrol de külön jött aztán ‘nd’ és ‘AN” pajtás, „kerékpáros” nick-ü topikos kolléga meg egy régi Veszprémi cimbim aki szintén remek tudora a Gázlónak és végül én. Tehát 7-en együtt nekivágtunk a Nagy Kalandnak! A rajtból az állatkert felé gurultunk, onnan pedig a Séd völgyében a Lackó forrás felé. Mielott elértük volna egy emberke fotózót valamelyik újságtól! :- )) Gyors pecsételés és robogás tovább. Sajna a Vp-i cimbinek a hajtókarja elkezdett rakoncátlankodni amit a Márkói pecsételésnél gyorsan orvosoltunk. Röpke szántóföldek és enyhe dombocskák után egy aprócska tanya mellett haladtunk el ahol egy kutya, láncra verve, igen hangzatos ismerkedésbe kezdett.... amin felbuzdulva másik két, szerencsére még kiskorú dög felbátorodott és megindult felénk. Mivel én vezettem a bolyt hangos ‘Vissza’ ordibálással, teli torokból jól megszeppentettem oket és mire észbekaptak volna már el is hagytuk vadászterületüket így tárgytalan lett az ügyünk! :- ))))
Közvetlen ezután jött egy patak átkelés. Szintén elsoként egy jó nagy adag önbizalommal megcéloztam a bal szélét a gázlócskának és laza pögtetéssel át is keltem rajta, nyomomban a többiekkel. Eddig minden okés. Hamarosan átkeltünk a 8-as foúton és Herenden is voltunk. Eddigre összeverodtünk még egy páran már. Nemsokára jött egy elágazás ahol a hozzánk csapódottak balra mi meg jobbra mentünk. Én úgy emlékeztem erre is lehet menni és ez így is volt csak mivel nem a forgalmasabb úton mentünk mint a másik banda hanem a kis utcákon csvarogva ezért egy hangyányival elobb értek a Herendi emelkedohöz. Hát ez egy kalandos meredek.... Úgy emlékeztem, tavaly jól megszivatott de érdekes módon most sokkal kevésbé volt cikis. Biztos a sok edzés! :- )))) No de komolyan ez egy olyasmi meredek mint a HHH-ra felvivo aszfalt szerpentin középso harmada ám 3 km hosszan és tök egyenes szinte, úgyhogy ha nem fejét lehatjtva küzd felfelé az ember akkor ott van végig szeme elott a rettenet meredek..... :- )))
Itt is jó pár emberkét megeloztünk de persze a tetején megvártuk a mieinket. Eddigre a Vp-i cimborám sajna nagyon leszakadt és nem is tudtuk merre van. De mivel tök sok cangás volt meg ott volt ugye Herend is így tudtam, ha baja van akkor jó kezekbe kerül. Maradtunk 6-an. A jópofa mászóka után egy volt katonai lotér szélén hullámvasútaztunk 5-6km-t majd elértük a következo pecsételot. Innen egy vicces füves legelooldalas DH következett, majd át egy patakon és egy erdo mellet a réten fel a szemközti domboldalon. Hamarosan bejutottunk egy erdobe ami inkább DH-s volt vagy szintbe mentünk. A végén egy letörés aljában ahol valami patak is ment átkeltünk egy keresztbe dolt fán majd tekertünk tovább a földúton, helyenként a sártengereken átkelve.... Ezútán aszfaltos száguldozás következett. Itt lehetett lazítani egy picit mert azért egész jó tempóban nyomtuk eddig. Kb. 20-as átlaggal de komoly emelkedok még nem voltak....
A pecsételon is egy ismeros Vp-i cimbora volt a vagány krosszmotorjával! :- )) Mivel heveny vízhiányban szenvedtünk lemásztunk a kb. 400M-re levo forráshoz ahol mindenki vedelte a friss vizecskét! Hmmmmmmmmmmm!!! De jól esett! Itt is vagy 10-12 percet álltunk. Visszafelé a forrástól vicces módon az elveszettnek hitt hajtókarbajos Vp-i emberkémbe botlottam. Sajna nem fogja tudni a 130-ast végig tekerni emiatt azt mondta, jobb ha a 90-esen marad majd. Megbeszéltük, hogy a célban majd találkozunk. A csapattal ezután felpakoltunk és húzás tovább. Kis mászóka következett dózer úton. Pont elottünk ment egy 3-as nyomulós csapat akik az egyik elágazásnál visszafelé jöttek mondván nem az a jó de én tudtam, hogy de az a jó, ezért vittem tovább az enyéimet.... És lám nekem lett igazam!! :- )))) Ami nem sok ido múlva abban nyert bizonyságot, hogy a 3-as fogat elsuvitett melletünk immáron lefelé menve. Ekkor olyan 40km-nél tarthattunk. A csapat hangulata jó volt mert mindenki élvezte a tájat és az eddigi emelkedok tényleg kellemesek voltak. Sajna Zsolti barátomon ekkor kezdtek kijönni az elso gyengeségi jelek mert le-le szakadozott.
Azonban tekert hosiesen! :- )))) Az egyik DH-s szakaszon elértük utunk egyik legszebb panorámáját ahol pár perc néma szájtátással adóztunk a Bakony szépségének!! :- ))) Megcsodáltuk a nagyszeru hegyeket, erdoket majd sajnálattal vettük tudomásul, hogy igen ott messze, szemben velünk a Koris hegy teteje az ahová még majd felkell másznunk..... Ekkor egy boly elhúzott melletünk ‘hefi’-vel a közepén de sajna nem hallották a kiáltásomat így döngettek tovább. Mi is nekiálltunk a száguldozásnak így hamarosan a Nagy Választóhoz értünk. Itt lehetett eloször és utoljára eldönteni, hogy 90km vagy 130..... Hát mindenki jött tovább velünk a 130-on... Röpke aszfalt szakasz után elindult a murvás mászás Koris-hegyre.... Mit mondjak ez nagggggggyon durva volt..... Az emelkedo elején Zsolt barátom hangos kiáltással leugrott bicajáról mert görcsölni kezdett a lába... Megálltunk és én visszagurultam hozzzá a többieket meg küldtem tovább elore mondván utolérem majd oket. Kérdeztem bírni fogja e? O igent mondott és megbeszéltük, hogy akkor a hegy tetején megvárjuk. Téptem a többiek után. Ez az emelkedos rész volt szerintem a túra egyik legkeményebb része. Hivatalosan 7.7 km de vagy 77-nek tunt..... Az út szuper murvás majd döngölt földút volt, amin jól gurultunk de a szint.... Szóval olyan mászás volt ami idegörlo... ‘kerékpáros’ is lemaradt pöttyet ezért már csak mi négyen tekertünk felfelé... ‘nd’ a hátizsákjával és a Caprinjával, ‘AN’ szép egyenletesen mászva az össztelós Giantjával, Tamás a Heavy Toolsával és én Vilard a Yasec géppel. :- )))) Kegyetlenül kivoltunk mire elértük azt az aszfalt utat amin még 2.5km volt tovább és János-hegy féle szerpentin után elérte a csúcsot.... ‘AN’ a befutó utána Tamás majd én végül ‘nd’. ‘kerékpáros’ jó pár perccel utánunk esett be, de Zsoltinak nyoma sem volt..... Mikor már vagy negyed órát pihiztünk haditervet készítettünk Zsolt felkutatására akirol annyi infónk azért volt, hogy látták többen borzsasztóan szenvedve felfelé.... (Gyors ido járás jelentés. Mivel ez már olyan 12-12:15 körül volt ezért nagyon meleg volt. Az ég felhotlenül mosolygott ránk a nap pedig tüzesen vigyorgott.... Annyira nem volt kánikulai érzés de 27-29 fok bizti volt...) Vizünk már szinte semmi... Tamással ketten elindultunk lefelé Zsoltit kutatni. Csodák-csodája már az aszfalt szerpentinen volt! Ahogy meglátott minket eldobta a bicaját és lerogyott a fure az útszélén... Annyira kivolt, hogy csak na.... Bedobott 3 csokit amitol picit jobban lett. A túrát nem akarta feladni de a 130km-t nem tudta már beválalni. Szerencsére volt még egy cseles lehetoség amivel visszatudott térni Bakonybélbe, hogy ott egyen-igyon, magához térjen és mire mi is odaérünk jöjjön velünk tovább. Hihetetlen módon azonban még bevállalta a Koris-hegyet ebben az állapotában is!!!! Elbúcsúztunk Tole és gurultunk tovább lefelé az aszfalton 5-en ami nagyon fincsi lazítás volt! Egyszer csak megint földút majd murvás lejto szakasz ami viszont kicsit rázósabb is volt ezért sajna ‘kerékpárost’ megint lehagytuk aki full merev géppel volt.... Mikor már szinte minden folyadékunk elfogyott elértünk egy aszfaltot ami Vinyére vitt ahol vicces módon megmentoként fogadtuk a Pokol-csárdát........ :-)))))))))))))))))))))
Itt aztán végre pihenhettünk és pecsételtünk… Sajna mondjuk túlzásba is estünk mert vagy 50 percig ott voltunk…. De ezalatt megittunk egy csomó sört, kólát, enni meg palacsinta és csilis bab volt. :- )))) Ücsörögni az árnyékban egy padon valami csúcs volt!!! Közben jöttek, mentek a montisok és ittak ettek boségesen. ’Kerékpáros’ is befutott szerencsésen. Topikosok közül is láttunk pár embert. Fishtax, nix volt azonosítható de még más topik mezesek is feltüntek viszont sajna nem voltak ismerosök… Mikor elindultunk Némozoli, Orby éppen akkor estek be és naaaagyon fáradtnak tuntek… Nz leírása alapján értem miért…. Sajna nem tudtuk már bevárni oket annyira sok idot vesztettünk de biztattuk egymást egy pöttyet. A csárda után a gázlók következtek amik igazán elég kiszáradt állapotban leledzettek. Vagyis a legtöbbjük alig volt vizes míg az utolsó pár darab meglepo módon volt vagy 20-25 cm-es ezért igen csak beterített mikor átmentünk rajta... Az út kellemesen árnyékos volt szinte csak szintbeli tekeréssel. A Porva-Cseszneki vasút állomás után kezdodött egy újabb mászóka amit a group egész szépen teljesített bár sajna ’kerékpárost’ megint lehagytuk egy szántóföldes emelkedon… Mikor újra aszfaltra jutottunk már Borzavárnál jártunk túl a 80km-en. Itt vártunk ’kerékpárosra’ pár percet majd mivel nem volt egyértelmuen kifestve a G betu, hogy merre kell menni ezért egy nagy kréta kovel kiírtam, hogy jobbra… Remélem egy páran látták azért…
Nos az aszfalton megint gurulás jött Porváig, onnan Kisszépalma-puszta felé. Itt volt egy rész ahol a 130-as táv oda és vissza is ugyanazon az erdészeti aszfalton ment így mindenfelé G betuk hevertek az úton de mi szerencsénkre tudtuk mi merre meddig így nem okozott ez gondot… Annál inkább az, hogy megint emelkedtünk… Igaz, hogy aszfalton, de még ráadásul az idoközben utolért Fishtax is jól húzta a tempót így ez már majdnem megint csúnya lett amikor elértük a lejtmenetet!! Hát ez kb 8km-nyi felhotlen gurulás volt ahol még csak tekerni sem kellett a 40-es tempóhoz… Csak a kanyarokban kellett óvatosan menni mert kóbor autósok elofordultak. Ezen a szuper ereszkedésen értük el a 100. Km-t.
Bakonybélben ért véget a gurulás és láss csudát, kimerült Zsolti barátom is már ott ücsörgött egy naaaaagy rakat csokival meg ásványvízzel. Egy órát várt ránk kb. de legalább kipihente magát. Ezért Ot hamarabb útnak is indítottuk, hogy kezdje el megmászni a túránk utolsó egyben legállatabb emelkedojét…. Mi még lazítottunk, iszogattunk aztán elindultunk. A csapat hangulat összességében jó volt és hála a többiek kitartásának, erejének tudtuk egymást ’vinni’. Szerencsére az emelkedo lazán kezdodött és elég jól bírtuk és a nap sem tuzött olyan rettenetesen mint ahogy számítottam rá…. ’AN’-el vezettük a bolyt, utánunk Tamás és ’nd’. Megeloztünk egy csapatot akik 3-an voltak majd mászás tovább. Egyszercsak elértük az egyik emelkedo végét és hál’ Istennek megint lejteni kezdett… :- )))) Mivel én tudtam az utat ezért a többiek tényleg rámbízták magukat és eddig nem is volt bibi... Azonban egy hangyányit tévedtem az elkövetkezendo mászások tekintetében és egy killer szakaszt limonádénak minosítettem és ráadásul sokkal rövidebbnek is hittem... Persze így is harangoztam be a csapatnak… El is értük azt a pontot ahol a murvás mászóka után az erdobe jutva kellene tovább menni de az erdo bejáratnak nyoma sem volt ellenben egy jó hosszú meredek volt még elottünk… Sajna ez már nekem is majdnem sok(k) lett és ha egy pár száz méteren belül végül is nem jelent volna meg az a fránya erdei bejárat akkor kifekszem én is…. :- )))) Zsoltit közben utolértük aki valóban sokat pihenhetett mert majdnem csak ezen az utolsó szakaszon fogtuk be. ’nd’ megállt levenni a sisakját valahol ezért mi már pihegtünk egy kicsit mire O utolért így küldtem tovább, hogy meg ne álljon, megyünk mi is. Szerencsére az erdoben jó hüsi is volt és hamarosan lejto megint!!! Ez már szinte Hárskútig lejtett!!! Mikor megindultunk lefelé ezen a murvás DH részen próbáltam gyorsan menni de ’AN’ az össztelós csodájával most is állva hagyott… Nem igaz mit tudott ez a srác a gépével!!! :- ))))) Aztán egyszer csak bekaptuk utunk egyetlen defektjét ami Tamást érintette. Zsolti és ’AN’ már eltuztek lefelé de ’nd’ és én megálltunk. Mivel egy kanyar végén voltunk ’nd’ visszább sétált fedezni minket, Tamás pedig szakavatott gyorsasággal pár perc alatt kicserélte a belsot és felpumpálta a kereket. Indulás tovább. Már majdnem Hárskúton voltunk amikor a km és mászás hiányban szenvedo ’AN’ jött felénk mert azt hitte eltévedtek. Mikor biztosítottam utunk helyes irányáról megint eszement száguldásba kezdett lefelé és jól lehagyott újfent… :- )))) Hárskúton egy kedves ember megitatott a kerti csapjából minket ami nagyon üdíto volt!! A túránk leggyorsabb szakaszához érkeztünk. Ez a hárskúti lejto Márkó felé egy kegyetlen gyors szakasz. Mondtam is a srácoknak, hogy tartsunk kello távot…. Aztán megindultunk… Én tudtam, hogy mikor kell bemászni a Hadiút felé a pecsételohöz de addig még volt pár kilcsi. Tehát tekerek tekerek veszettül hihetetlen módon behúzódva a kormány mögé. Idén is sebesség csúcsot akartam dönteni de néha éreztem, hogy tök gyenge vagyok már tartani magam összehúzva, begörnyedve. Aztán egy villám gyors pillantás az órámra ami épp 70,3-at mutatott de még éreztem a gyorsulást… Aztán jött az utolsó egyenes szakasz ahonnan már látni lehetett az út bal oldalán a pecsételot. Ekkor olyan 60-al mehettem így elkezdtem a tárcsafékeimet izgatni. Jött is a lassulás bár többre számítottam… Kiraktam a kezem balra, hogy a mögöttem tépo atomanti ’AN’ is lássa a szitut. Ezután pedig beleálltam a fékbe ami kb. 45-rol lassított le a végén már hangos nyeszegéssel…. Aztán csekkoltuk a max. sebességeket… Nekem végül is 71.5 km/h lett… :- )))) Gyors pecsételés majd jött a hadiút ahol vicces hullámvasútazás jött döngölt murvás úton. A defekt javítás közben az a 3-as csapat megelozött minket akiket mászáskor hagytunk mi le. Nos oket megpróbáltuk befogni ‘AN’-el de én kifulladtam és O is inkább bevárt minket…. Mikor újra együtt voltunk 5-en tök jól lendületesen tekertünk. Nemsokára el is értük a 8-as utat ahol párszáz méter után jobbra bevonultunk a Séd-völgybe ahol is végre megint leeloztük azt a 3-as bandát. Sajna itt már annyira célegyenes filingünk volt, hogy Zsoltit már nem vártuk be hanem továbbra is dinamikusan tekertünk… Még utolsó szivatásnak egy 10%-os utcát megmásztunk aztán átkeltünk egy forgalmas keresztezodésen és 4-en egyszerre begurultunk a célba!!!!
Ott már várt ránk a fincsi Sport szelet meg ásványvíz amit jókedvuen eszegettünk, iszogattunk. Kedves kézfogás kíséretében megkaptuk az Oklevelet és kituzot is !!!!! Zsolti barátom egy pöttyet eltévedt de aztán megjött és bár tök kivolt mégis jókedvu maradt! Neki mondjuk csak a 90km-et ismerték el bár 110-et ment de nem volt meg a Vinyei pecsétje… :- (((( Tamás viszont megkapta a legidosebb 130-as indulónak járó ajcsi pólót is (40 éves)!! ‘kerékpáros’ is begurult a célba nemsokára és elmondta, hogy Porva környékén elkavarászott egy kicist… Tole viszont ezúton kérek elnézést, hogy nem vártuk meg mindenhol……
A Vp-i cimbim aki hajtókar bajos volt, már rég bent volt így dumcsizhattam végre vele is.
Összességében nagyon büszke voltam a csapatomra! Olyan szépen egybe mentünk, hogy csak na! Zsolti gyengeségérol meg kiderült, hogy az elozo heti betegségét nem heverte ki még teljesen de gondolta, hogy azért belevág hiszen úgy szeret és tud is tekerni. :- )))))
Tamás is jól kifáradt de nagyon tetszett neki a Bakony és élvezte az utat végig! ‘AN’ és ‘nd’ is nagyon jól bírták és bár ‘nd’ szerintem megbánta, hogy hátizsákkal tekert végig biztire teszett neki a tekerés! Mindenképpen komoly gratula mindegyiküknek és garázsmesteri dícséret!! :- )))))))))))))
Összegezve a magam oldaláról:
Én nekem nagyon bejött ez a táv és bár marhára elfáradtam a legjobban a popsikám sajgott csak, a lábaim egész jól voltak. Érdekes módon enni nem bírtam szinte semmit sem… Csak ittam, ittam…
Mikor kicsit lenyugodtunk elköszöntünk minden kedves új és régi barátunktól, bepakoltuk a cangákat és uccu neki hazafelé vettük az irányt….

Túra adatok:
Táv: 135 km
Szint: 2100m (jóval több mint a kiírásban…)
Nettó ido: 6:45kb.
Átlag sebesség: 19.8 km/h
Max. seb: 71.5 km/h

Elégetett kalóriák: 7100 kcal
Max pulzus: 180
Átlag pulzus: 150

Amit jól csináltam:
Ismertem az utat így szinte gondolkodás nélkül mehettünk ami rengeteg energiát és idot takarított meg. Nem vittem nagy csomagokat és így szuper kényelmesen tekertem. Volt elég energia kaja meg folyadék. A csapat szellemet sikerült barátságos szinten tartani. :- ))))))))) A bicaj muszaki állapota 99%-os volt így mindent beválallhattam vele gond nélkül. A könnyu kerekek pedig ismét meggyoztek a fontosságukról….

Amin még csiszolni kell:
Jobban figyelni a többiekre és ha valakivel együtt megyünk maradjunk is együtt….

Üdv: Vilard