Szia rézgaras

a dolog egy kicsit bonyolult, de egyben egyszerü is.

A gyengébb idegzetüek ezt most bátran kihagyhatják.

A tápegységben a következö eljárások vannak beépitve:

1. Egy változtathato frekvenciaju tüimpulzus generátor, ami kb. 4 V DC-ig tartja fenn a kontaktust a táp meg a motor között. Az impulzusok legyözik a veszteségeket.
Maguk, nem mozditják meg a modellt (vagy csak alig).
2. A DC generátorban van egy AC visszacsatolo ág, ami a pillanatnyi áramfelvételböl alakitja ki a kompenzációs áramot (derivalt äramfigyelö). Azaz a pillanatnyi áramlökések szerint növeli a DC kimenetet
3. A DC generátonak van egy DC visszacsatolása is ami viszont, hosszu áramingadozást kompenzál (lejtö, emelkedö)

Sajnos valamennyi jellemzö modell- és motor-függö, ami egyéni beállitást igényel:
1. be kell állitani az impulzosuk ferkvenciáját 20 Hz - 40 kHz (Faulhaber)
2. Az AC visszacsatolás szintén motor és átvitel függö.
3. A DC visszcsatolás még a leguniverzálisabb.

Természetesen ezekhez jött még a minimum meg a max. sebesség beállitoszerve is. Ha jol számolom, ez 5 paraméter mozdonyonként. Sajnos az analog technikában, valamennyi jellemzöt ujra kell állitani, hiszen bármelyik pillanatban más-más mozdonyt viszünk.
(az utolso egységekben már a jellemzök egy tárban voltak, azaz csak ki kellett öket olvasni - ha már be lettek állitva).

A sok kisérletezés után (kb. 20 tápegységet épitettem), ma már nem vagyok meggyözödve, hogy valamennyi kompenzácio szükséges, és majdnem hasonlo eredményt tudok elérni sokkal egyszerübb táppal is.
Már böven elegendönek találom a DC + impulzus kombináciot (az impulzus frekvencia kapcsolhato konvencionális motorra, illetve Faulhaberra), valamint, ha lejtös a pálya (hosszu a lejtö vagy ami a legveszélyesebb a helix) akkor még egy DC kompenzacio, amivel a sebességet tartom.
Szinte bármilyen modellel (még az öreg PIKO, meg hasonlo szerkezetekkel is - kivéve a Marklint) el tudok érni megbizhato 3 km/h alatti sebességet (termélszetesen átszámitva modellméretbe).

Érdekes néha nézni a modellt, ahogy kuszik a pályán, vannak pillanatok, amikor alig megy, csak felberreg egy picit, majd ujra lecsendesül, hogy a következö pillanatban megmozduljon (minden külsö beavatkozás nélkül!). Ebböl is látszik, hogy, hogyan változnak magában a modellben, illetve a pályán az akadályok.

Természetesen a ZIMO sokkal jobb helyzetben van, mert valamennyi paramétert egyszer és csak az adott mozdonyra kell behangolni (a dekoder bennt ül a mozdonyban), a konvencionális modelleknél ez sokkal macerásabb.
A sebességmérés, igazad van nagyon bonyolult, ( a nagyok erre tachogenerátorokat használnak), igy a ZIMO sem tehet mást mint annak idején én is megtettem, hogy az AC visszacsatolásbol származo jeleket integrálom, és ezek egy bizonyos idö után legyözik a pillanatnyi ellenállást, és megmozditják a motort, ami elindul. A ZIMO természetes nem használ impulzusgenerátort, ebböl a szempontbol a konvencionális vezérlés jobb, mert az impulzusok igen sokat segitenek, stabilizálni az egész rendszert (táp - sinek - kerekek - motorkefék - áttétel).