Létezik egy "szupertitkos" szovjet technológia a tábori repülőterekkel kapcsolatban. Ez tudomásom szerint arról szól, hogy némi gépmunkával elegyengetnek egy pályányi helyet, majd a lehengerelt földet szétszedhető fémrács-lapokkal borítják be. Elvileg a Mig29 szívótorka is ezért klapnizható át a szárny tetején lévő zsalukba, hogy ne szívja be a tábori reptéren felverődő anyagokat. A TU-54 futószárai egyébként egy jól megtépett állásszöghöz képest nem is olyan nagyon hosszúak. Nem marad túl sok a beton és a gép s@gge között. Viszont sokkal inkább szolgálja a tábori leszállást a 12-kerekes főfutó, amely egyébként teljesen indokolatlan lenne. Ugyanez érvényes a 8-kerekes kistupcsi főfutóra is.

Ugyanakkor a kieresztett hátrasikló fékszárny a Tupoljeveken eléggé eltakarja a gép alól érkező "szemetes" levegő útját a hajtómű felé. Ráadásul a főfutók a hajtóművekhez képest kifelé esnek, tehát a közvetlen felverődés onnan sem nagyon fenyeget. Szerintem az egyetlen komoly kérdés a leszállás utáni reverzhasználat, illetve hogy tábori leszálláskor mekkora sebességnél kell lekapcsolni a sugárféket, hogy a talajról felvert szutyok ne "előzhesse meg" a hajtóművet.

A Jak40 szívótorkai egészen előrenyúlnak a szárny kilépőéle fölé, kizárva az alulról érkező "betolakodót", az orrfutó viszont a belépőélhez esik közel, úgyhogy onnan már nehezen vágódhat fel bármi a szárny fölé. A Jaki egy kifejezetten terepjáró repülőgép a nagy ballonkerekeivel:)