Na akkor most én jövök. De rövid leszek! :))
Tehát Szombaton mentünk Debrecenből ketten, kb. 16.15-kor érkeztünk meg a szállásra. Bementünk a biciklitároló-szobába, ahol egyből feltűnt egy 22"-os Scott bringa. Na vajon kié? :) Hát persze, hogy Hegyimenőé! Azt ugyan nem tudtam, hogy néz ki a gazdája, de este kiderült, mert pont tőlük (mint később kiderült, Nixtől) kértem egy 4-es imbuszkulcsot (az enyém megadta magát, valami gagyi anyagból készülhetett) a cipőmhöz, mert szarul tették fel rá a stoplit a boltban. Egy félóra alatt sikerült is megbuherálni, csak kipróbálni nem tudtam. Nem baj, majd élesben a B200-on! :) Tökéletesre sikerült, ezúton is kösz a kulcsot, Nix!
Vasárnap reggel 7.00 körül mentünk a rajthoz, akkor már egy halom ember volt. Nézegettem mindenfele, kerestem a sárga mezeseket, de csak szétszórtan láttam őket, ellentétben a megbeszélt csoportos találkozóval. Gombfocit megismertem, de mire leadtam a nevezési lapomat, már eltűnt, és utána nem is találtam meg. 7.30 után pár perccel elindult a mezőny, mi a végéhez csapódtunk a haverommal. Hát a megbeszélt enyhe kezdés az úgy ahogy van mindenkinél elmaradt, egyből 26-28-as tempót vettünk fel. Előttünk ment egy kisebb csoport, mondtam a havernak, érjük utol őket, aztán menjünk velük. Hát rá is kapcsoltam, 30 fölötti sebességgel utolértem őket, de a haverom egy az egyben eltűnt (mint a végén kiderült, nem bírta). Na jól van, gondoltam, megyek egyedül az említett bollyal. Csakhogy a csoport hátulján menő csávó egy lejtős részen megelőzött mindenkit (ugyanis ők egy picit valamiért lelassítottak), persze mentem vele én is, gondoltam, majd felzárkóznak rövid idő alatt. Hát tévedtem! Vagy 10 km után odaszóltam a faszinak, hogy ugyan mondja már meg, mikor érnek utol minket a többiek? Válasz: milyen többiek, ő egyedül van, de mehetünk együtt. Fasza! Jól megszívtam. Aztán mellénk csapódott még egy magányos harcos, így mentünk hárman jó darabig. Az új srác ment elöl, aztán mikor kiértünk egy atomhosszú, szembeszeles szakaszra, akkor előzékenyen átengedte az első helyet nekem. Köszike! :) Kb. 80 km-nél láttam meg Hegyimenőt+Nixet, amint pihentek (vagyis Hegyimenő pihent :)) az út mellett, együtt folytattuk, de ők elhúztak, így beálltam két országútis mögé. 96 km-nél találkoztam újra Hegyimenővel, innen együtt nyomtuk végig. Keszthely előtt úgy éreztem végem, nem bírok tovább tekerni, de valahogy csak kibírtam az ellenőrző-pontig. Ott nyomtam egy kis zsíros kenyeret, vizet, Isostart, banánt, Cerbonát az arcomba, és újult erővel indultunk tovább Hegyimenővel. Az ezután következett részen rohadt meleg volt, sehol egy kút, majd kiszáradtunk, ezért megálltunk egy étteremnél és bementünk vizet kérni. Csoda, hogy nem hajtottak el egyből! :) Ez elég dombos szakasz volt, de még jól bírtam. Hegyimenő megbeszélte Nix-szel, hogy kb. 160 km-nél találkozunk. Találkoztunk is, de a megállás előtti 3 km az nagyon durva volt nekem. Alig vártam, hogy megálljunk. Ott is feltöltöttük magunkat energiával, aztán innen már végignyomtuk Almádiig egészen jó tempóban. Már csak 10 km volt hátra, amikor Hegyimenő úgy gondolta, nem másztunk meg még elég dombot, így eltévedésnek álcázva megfordultunk és másztunk egy picit (nagyon hiányzott, köszi Hegyimenő!:)). 16.59-kor értünk be, ami ez eddigi teljesítményeimet figyelembe véve abszolút egyéni rekord! :)
Megmondom őszintén, nem hittem, hogy végig bírni fogom ezt a tempót, amibe végül is belekényszerítettek. :) De nem bántam meg, nagyon király volt!
A célban még 1,5 órát vártam a haveromra, aztán indultunk haza. 21.15-kör értünk a Délibe, onnan áttekertünk a Nyugatiba. 22.05-kor indult a másik vonat, ami 1.20 körül ért Debrecenbe. Ott már csak 16 km-t kellett tekerni hazáig, így kb. 2.15-re értem haza. :)
Nekem 203 km lett a B200, kerek 26-os átlaggal.
Kiki, Hefi, Starquake - MINDEN ELISMERÉSEM!!! NEM SEMMI TELJESÍTMÉNY...
GRATULÁLOK MINDENKINEK, AKI OTT VOLT A B200-ON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Azért nem semmi dolog letekerni 200 km-t egy nap alatt, teljesen mindegy, milyen átlaggal!
Hmm... Nem is lett olyan rövid! :))
SlaTer
