ritakoala Creative Commons License 2001.05.19 0 0 94
Noni fantasztikusan vezette be az aktust. Nem akartam hinni a szememnek. Elöször letérdelt elöttem megcsokolta a bokámat, arcával vegigsimogatta a lábaimat. Igy haladt egyre feljebb. Amikor elérte a puncimat áhitattal csokolta, kozben hosszu hajával a popsimat ingerelte. Noni kérte feküdjek az ágyra. Hasrafektetett és a hátamat simogatta a hajával. Ezt a hajas modszert még soha nem probáltuk, de fantasztikus volt.
-Noni drága ez csodálatos, ezt sokáig csináld.
Noni nagyon felbuzdult, hogy eltalálta mi a jo nekem. Széttárta a popsimat és a lukam körül sokaig játszott a hajával. Amennyire lehetett széttettem a lábaimat, hogy a puncim hátso részéhez is hozzaférjen. Már közelebb voltam Nirvávához mint Noni valaha is lesz. Egész testem remegett, ekkor Noni hirtelen megforditott, gyorsan egy párnat dugott a popsim ala. Odaigazitotta a szerszámot a puncimhoz. Leomlo haja a melleimet ingerelte, teljesen a csucson voltam, amikor Noni tövig belémnyomta a dákot. Felsikitottam az örömtöl. Noni fantasztikusan jol forgatta bennem a szabját. A puncim nedvei már mindenfelé folytak, ekkor Noni ujabb figurába kezdett. Kihuzta a dákot, majd kicsit messzebbröl egy döféssel hatolt a puncimba. Ezt sokszor megismételte, az egész testem vonaglott minden döfésnel, a szeméremajkaim mint valami lengöajto, ugy csapodtak szét . Oriásit élveztem. A szivem a torkomban kalapált, alig kaptam levegöt. Csak nagysokára tértem magamhoz. Noni megcsokolta a szemeimet, haja az arcomra omlott.
-Boldog voltal Rita? kérdezte mosolyogva
Valamit gagyogtam mert semmi szép valasz nem jutott eszembe angolul. Magamhoz szoritottam Nonit és sokáig igy voltunk.
Micsoda silány szeretkezés volt amit én csináltam Noni-val. Noni az egész lényét a tiszta szivét beleadta, hogy boldogga tegyen. Amikor én kezelem Nonit arra gondolok, hogy ez nagyon jo nekem. Alig gondolok arra hogy neki mi az élvezet. Noni minden rezdülesemböl ráérzett mi a jo nekem és azt csinálta és finomitotta. én marha, még beszedtem, hogy azért jo hozzam mert fehér ember vagyok.
-Noni drága, nem tudom hogyan háláljam meg neked ezt a csodálatos szerelmet. Hol tanultad?
-Nem tanultam, de miota ismerlek benneteket állandoan az jár a fejemben, hogyan tudnám a legjobban csinálni, hogy neked örömet csináljak Rita. Nagyon szeretek veled lenni.
Magunkra huztuk a paplant, nagyon sokáig simogattam és becézgettem Noni-t. Noni elaludt, de én nem tudtam aludni. Allandoan Noni-n járt az eszem. Felkeltem, kimentem a computerhez, hogy dolgozok egy kicsit, hátha attol elálmosodok.
Nem tudtam a munkára koncentrálni, csak töprengtem. Szegény Noni, mennyi kegyetlenséget kapott már az életben, és milyen csekélyseg volt az joság amit tölem kapott. Ezért a kicsiségért Noni engem mindig az egekig magasztalt. Sajnos én soha nem tudtam kihagyni ha finoman gunyolodni lehetett Noni vallásán, vagy furcsa szokásain. Miért csinaltam ezt azzal a növel aki engem soha nem bántott? Hogy tudok én ennyire aljas lenni. Miért akarok én önzetlenul bántani valakit aki szeret engem. Noni-t bántottak már elég sokan a honfitársai közül. Ki segitette Noni-t. Talán senki. Nagyon sajnáltam Noni-t, milyen rossz, ha valakinek nincsenek rokonai, barátai a saját fajtájábol, ahova tartozik, akiknek a nyelvet megérti, akiket szeret.
Itt megakadtam az elmélkedésben. Noni a primitiv Azsia, én pedig a müvelt Europa vagyok. Ekkor elöntott a düh.
A rohadt kurva életbe, nekem ki segitett a fajtámbol amikor édesanyám meghalt. Senki. De minden magyar ismerös tudott olyat mondani önzetlenül amivel tudta hogy megbánthat.
Amikor szegény anyám a leukémia utolso idejében korházban volt, kérte irjak levelet a Magyarországi rokonaimnak, és menjek vissza. Ott mégis azok között leszek akik szeretnek. A fájo leveleket elküldtem, de egyetlen válasz sem jött. Anyámat azzal vigasztaltam, hogy minden rokon örökbe akar fogadni. Szerencsére anyám nem kérte hogy mutassam meg a levelet. Igy abban a tudatban halt meg hogy mindenki szeret bennünket.
A temetésre csak néhányan jöttek el a sok ismerösünk közül. A szertartás végén a pap részvétét fejezte ki és kezembe nyomta a számlat. Kértem hogy hadd fizessek két hét mulva, akkor kapok fizetést. A pap mondta, hogy ö is idöben tartotta a szertartást nem két hét mulva. Mindegyik ismerös igérte hogy fel fog hivni. Mondtam, hogy már kikapcsolták a telefont nem lehet hivni. Ezután örökre eltüntek. Vártam, hogy valaki legalább bevisz autoval a városba, ne kelljen buszoznom. Senki nem hivott.
Anyám barátnöje maradt ott, aki bemutatott egy pasasnak aki 60 fölötti volt, ugy nézett ki mint a "Száztagu cigányzenekarban" az a kelt-tésztapofáju cimbalmos. Bemutatkozás utan a lényegre tért.
-Rita én magányos ember vagyok, neked pedig támasz kell mert nincs semmid. Még állampolgárságod sincs. Téged csak akkor nem toloncolnak ki Austráliábol, ha én feleségül veszlek. Igyekezzél beleegyezni, és fogadd el a segitségemet.
A barátnö is biztatott, hogy ha nem leszek Varga ur felesége akkor kénytelen leszek majd kiállni az utcasarokra, mert semmihez sem értek.
Szerettem volna anyám mellé feküdni a sirba. Elöször sirtam, majd kitört belölem egy tehetetlen düh. Orditottam hogy a legocskább kurva is részletekben adja el magat, nekem meg egyszerre kellene. Varga ur szerezzen magának egy puli kutyat és azt baszogassa, az is magyar származásu.
Varga urek otthagytak, és ezzel a temetés hihatalosan is végetért.
Egyedül maradtam a temetoben és egy idegen kontinensen. Mit csináljak most?
Gyalog indultam hazafelé. Utközben egy parkban leültem a padra, ahol nem járt senki. Nagyon éhes voltam. Mit fogok enni? Hetente 3 szor dolgoztam egy raktárban 4 orat. 2 hét mulva kapok pénzt, abbol akartam a papot kifizetni. Lakbérrel már nem tudom mennyi hátralékban vagyok, villannyal szintén. A TV-t már eladtam. Talán a Salvation Army ingyenkonyháján kapok valamit enni. De a lakásbol hamarosan kirugnak. Ha lopok valami ennivalot az áruhazban, akkor lecsuknak és legalább fedél lesz a fejem fölött. A börtönben legalabb 3-szor esznek naponta. Nekem ehhez sincs lehetoségem, mert nincs állampolgárságom. Engem kitoloncolnak. De hova? Magyarországra, ahol senkinek se hiányzok? Tényleg nincs más lehetöségem mint az utcasarok. Milyen jol látta a jövömet az a rohadék Varga ur.
Egy nö ment el elöttem egy kis zsákkal. Egy clothig bin volt nem messze tölem abba dobta be a zsákot. Ez egy nagy vasláda, amibe a megunt ruhanemüt dobalják. Megnéztem mi van ráirva. Good Samaritan, az Irgalmas Szamaritánus a bibliábol. Utána még kb 10 sor szöveg volt hogy milyen szolgáltatásuk van. Az utolso sor ragadott meg. Valahogy igy szollt: Mi meglátogatunk ha börtönben vagy. Meg a telefonszámuk. Felirtam a számot és elindultam a legközelebbi telefonfülkéhez és felhivtam öket. Hátha tudnak tanácsot adni.
Egy nöi hang kerdezte miben segithet?
-Meghalt az anyám és nagyon éhes vagyok. Ennyit tudtam kinyögni és sirtam

Foltatása következik