BLaca
„...úgy érzem, hogy hiányzik. Igaz, hogy csak mesterrel érdemes elkezdeni. Ekkor ugyanis már csak egy autentikus mestert kellene találni.”

Nem kell hozzá feltétlenül mester! Csak te magad. Aludni, enni, inni, sírni, nevetni, lélegezni, járni stb. milyen autentikus mester tanított meg? Ez egy teljesen természetes állapot, mindenki automatikusan csinálja megszületésétől kezdve, mindaddig, míg a felnőttek rá nem förmednek, hogy „Ne bambulj!”. Módszeresen leszoktatják róla, belenevelik, hogy az valami nemkívánatos dolog. Ezt nem én állítom, ezt írják róla a hozzáértő pszichológusok. Gimnazista koromban kezdtem érdeklődni ezek iránt a dolgok iránt, és azóta volt időm bőségesen (75-ben érettségiztem:-) olvasni róla, magyarul és angolul egyaránt. Kezdetben persze én is elhittem azt a maszlagot, hogy ez valami fenenagy dolog, hókuszpókusz miegymás. Már gimnazista koromban, a jóga hullapózában tökéletesen ugyanabba az állapotba (clear mind) jutottam, mint amibe a TM tanfolyáson, a drága pénzért kapott testreszabott mantrával. Évtizedekig (!!!) nem hittem el, hogy „igazi” meditáció, amit csinálok, és elvégeztem minden elképzelhető „meditációs tanfolyamot” a Sri Chi Mnoy félétől az agykontrollon (aminek valójában semmi köze semmiféle meditációhoz) és a Sahaja jógán át egészen a TM-ig. Ennek kb. annyi értelme volt, mintha alvási vagy lélegzési tanfolyamot kerestem volna, ahol egy „autentikus mester” bevezet a fenenagy titkos rejtelmekbe. Az egyik TM oktató arra panaszkodott, hogy holmi cinikus szélhámosok rontják az üzletét, mert ugyanott, ahol ő meghirdeti a TM oktatást, bagóért hirdetnek meditációs kurzust. Ezen azt mondják, hogy nincs ebben semmi, csak üljenek le, hunyják be a szemüket, és kész, ennyi az egész, megtörténik magától, ha hagyják. Ma már tudom, hogy éppen ő nem szélhámos, éppen ő az, aki ködösítés és a gyanútlan balekok megfejése helyett igazat beszél. Ennek ellenére nem volt haszontalan a TM tanfolyam, mert ott nagyon alaposan ellenőrzik (kérdőívektől a párbeszédekig sokféleképpen), hogy a delikvens valóban meditál-e, vagy valami egészen mást csinál (elmélkedik, képzelődik, koncentrál), aminek semmi köze semmiféle meditációhoz, sőt garantáltan lehetetlenné teszi azt. Itt végre meggyőződhetetm róla, hogy én már gimnazista korom óta mindig is meditáltam, csak nem hittem el, hogy ez az, a sok hülye elmisztifikált ködösítés és hókuszpókusz miatt.

Segédeszközre – Osho, Maharishi és mások szerint – az elrontott nyugati embernek a kezdeti lépéseknél szüksége lehet, mert szerencsétlent gyerekkorában gondosan leszoktatták a „bambulásról”. Ez olyan, mint egy alvászavar vagy egy kapkodó, felszínes légzés, amit korrigálni lehet. De ha el nem rontják, akkor nincs mit tanítani rajta, nem kell segédeszköz, ahogyan az alváshoz vagy a légzéshez sem. Osho azt írja, hogy ezeket a segédeszközöket idővel hagyjuk el, ahogyan a járni tanuló kisgyerek is kezdetben kapaszkodik, de a felnőtt már nem a házak falába kapaszkodva jár az utcán. Maharishi nem tartja elhagyhatónak a segédeszköz (nála ez mantra) használatát, de a TM szervezet egy üzleti vállalkozás, neki szvsz pénzügyi oka van rá, hogy ezt mondja. Az én tapasztalataim Osho, Popper P., ill. A lélek csendje szerzőjének egybehangzó álláspontját támasztja alá: nem kell semmiféle segédeszköz. Osho úgy fogalmaz Mi a meditáció c. könyvében, hogy a meditációnak nincs módszere.

Próbáld meg: ülj le kényelmesen, csukd be a szemed, és hagyd, hogy megtörténjen! Idő kell hozzá, napokig-hetekig csak vágtatni fognak össze-vissza a gondolataid, ha még sohasem meditáltál (hosszabb kihagyás után is jókora rohangászás van az ember fejében), idővel azonban egyszer csak ott találod magad a clear mind-ban, az üres/tiszta tudat állapotában. Csak Te vagy és körülötted (éberen, kristálytisztán érzékelve) a világ körülötted, nem áll közöttetek semmi, és az érzékelésed és önmagad legbelső lényege között sem áll semmi. Csodálatos találkozás az érzékeid és a gondolataid forrása között. Először pillanatokon belül kizökkensz belőle, mert eszedbe jut, hogy „jaj de jó, megvan, elértem” – és ezzel már kint is vagy belőle, hiszen a clear mind azt jelenti, hogy nincs a tudatodban gondolat. Ha rágondolsz, hogy elérted ezt az állapotot, abban a pillanatban kipenderítetted magad belőle. De idővel leszoksz erről, nem gondolsz már rá, hogy milyen csodálatos érzés nem gondolni semmire, egyszerűen csak lubickolsz ebben az üres, tiszta tudatállapotban, ami számodra már a világon a legtermészetesebb.

Ha nem boldogulsz vele, akkor lehet, hogy tényleg segédeszközre van szükséged kezdetben, ebben az esetben a TM-et ajánlom, mert ez a nyugati tudomány kutatási módszereivel messze legalaposabban kutatott és dokumentált, valóban működőképesnek talált, elképesztő eredményeket hozó iskola. Azért is jó, mert ha már jól megy a meditáció, elvégezhetsz magasabb szintű kurzusokat is (sajnos méregdrágák), ahol megtanulhatsz más mentális technikákat is a meditáción kívül. Nekem nem volt rá pénzem, 6számjegyű összeg (azaz párszázezer Ft) a Sidhi program tandíja.

Orltran
„A meditaciohoz annyit meg, hogy ez nalam olyasmit eredmenyez, mintha leszakadnanak a felesleges retegek rolam. Azok, amik nem en vagyok, es ami marad, az lennek en. hmm, nem tom ertheto e.”

Hajszálpontosan ugyanezt élem át én is, és mindenki, aki valóban meditál, és nem valami mást csinál ezen a címen, pl. elképzeli magának az ő ideális pihenőhelyét és hasonlókat, amiket pl. agykontroll tanfolyáson tanítanak. Az ilyesfajta képzelődésnek az égvilágon semmi köze a meditációhoz, hanem pontosan annak szöges ellentéte, így az általad leírt hatást garantáltan nem váltja ki – tapasztalatból tudom.

Úgy szoktam mondani, hogy a meditáció nem az alvás, hanem a tisztálkodás megfelelője. Ahogyan a testünket is egészen másképpen regenerálja és üdíti fel az alvás és a tisztálkodás, úgy a meditáció is egészen másképpen frissíti fel a tudatot és az idegrendszert, mint az alvás. Ahogyan az alvás nem pótolja a testi tisztálkodást (zuhanyozást, fogmosást, hajmosást), ugyanúgy a mentális tisztálkodást, azaz a meditációt sem helyettesíti. A meditáció eltávolítja a ránk rakódott mentális koszt, és előbukkanunk a koszréteg alól mi magunk tisztán, igazi valónkban – hajszálpontosan úgy élem át én is, ahogyan leírtad.

Amikor jelentkeztem a TM tanfolyásra, akkori barátnőm kiröhögött: „egyetemi oktató létedre beveszed ezt a maszlagot, hogy ott fogsz nekem bambulni a fotelban, és attól Te leszel a superman?!”. Aztán 2 hét után azt mondta, hogy az eredmény egyszerűen döbbenetes, teljesen más lett a viselkedésem és a kapcsolatunk, sokkal simább minden, sokkal empatikusabb lettem iránta, és nagyon elégedett volt az eredménnyel. Amikor egyszer 20 perc meditáció után, teljesen kisimult arccal, kitisztult szemekkel, boldog mosollyal az ábrázatomon kimentem hozzá a konyhába, hátrahőkölt, és azt mondta, hogy ez már komolyan ijesztő. Ugyanis teljesen kicserélődtem, mintha egy egész éjszakát végigaludtam volna, és ébredés után lennék, ennek minden közismert látható jelével. (Arról szó sincs, hogy pótolná az alvást, csupán a külsődleges, látható jelei hasonlóak.)

bout
„hányféle meditációs módszer létezik. ... Ilyenkor főleg a légzésre koncentrálunk és hagyjuk, hogy a kívülről hozott gondolatok elszálljanak és gyakorlás közben ne azon morfondírozz, hogy a főnök már megint beszólt. Az edzés végén hasonló módon csendesítjük magunkat, de közben lehetőség van az edzésen tanultak rendszerezésére is. Nekem azt tanították, hogy néhány más módszerrel szemben ezek igencsak éber meditációk. Nem az a céljuk, hogy "elaltasd", lelassítsd magad, hiszen aikido edzésen vagy, ahol azt tanulod, hogy a támadásra mindig számítani kell.”

Na ez az, ami nem meditáció.

„Ami viszont valószínüleg jellemző az aikido-s meditációkra, az az, hogy a zen-szerű üresség, semmi állapotok helyett inkább aktívabb, valamire (légzés, központ, tartás, ki-áramoltatás) figyelő, koncentráló módszereket kedveli.”

Ezek a meditáció szöges ellentétei, a koncentrálás éppenséggel lehetetlenné teszi a meditációt. Biztosra vettem, hogy valaki be fogja írni ezt az „aktivitást”, az „aktív” és „passzív” meditáció nemlétező fogalompárját. Pontosan ez az az indokolatlan névráaggatás, ami ellen a meditáció híres terjesztői lépten-nyomon tiltakoznak. A meditáció per definitionem passzív. Ami aktív, az nem meditáció. Az aktív meditáció fából vaskarika! Hasonló ahhoz, mint amikor a 70/80-as évtizedfordulón Magyarországon úgy hirdették a Tae Kwon Do-t, hogy „koreai karate”, a kick-boxot meg úgy, hogy „all style sportkarate”. A Tae Kwon Do és a kick box is nagyszerű dolog, de nem karate! Az elmélkedés (kontempláció), a képzelődés (vizualizáció, imagináció) és a koncentrációs gyakorlatok is nagyon jók, ugyanott ugyanazok tanítják, mint akik a meditációt (a TM szervezetben), Maharishi ugyanúgy ajánlja ezeket, mint a meditációt, de attól, hogy csukott szemmel ülve csináljuk, még nem meditáció egyik sem! A meditáció nem a „csukott szemmel végzett mentális gyakorlat” szinonímája, ahogyan a karate sem az „ütő-rúgó HM” szinonímája (bármennyire is nehezen értették ezt meg sokan idehaza a 80-as években). Nem létezik semmiféle „koreai karate”, és nem létezik semmiféle „aktív meditáció”. Ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Ahol keverik, ott ezt nagyon rosszul teszik. „Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros. Ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni.” (Kung Fu-Ce – alias Konfuciusz)