Szia CD!
Huhú, ne tudd meg hányféle meditációs módszer létezik. :-)
Az, amit te (és én) használsz edzés elején és végén az egy, - főleg - az aikido-ra jellemző mód.
A többséghez képest ezek általában rövidek, fél-egy-két percig tartanak.
Az edzés elején elsősorban azt a célt szolgálja, hogy lecsendesítsd a gondolataidat, képes legyél az edzésen csak az edzésre figyelni. Ilyenkor főleg a légzésre koncentrálunk és hagyjuk, hogy a kívülről hozott gondolatok elszálljanak és gyakorlás közben ne azon morfondírozz, hogy a főnök már megint beszólt.
Az edzés végén hasonló módon csendesítjük magunkat, de közben lehetőség van az edzésen tanultak rendszerezésére is.
Nekem azt tanították, hogy néhány más módszerrel szemben ezek igencsak éber meditációk. Nem az a céljuk, hogy "elaltasd", lelassítsd magad, hiszen aikido edzésen vagy, ahol azt tanulod, hogy a támadásra mindig számítani kell.

Ez persze nem zárja ki azt, hogy vannak rendhagyó meditációs gyakorlatok is. Pl. hétvégi edzőtáborokban a reggeli meditáció sokszor hosszabb és mélyebb is, mint munka után az edzés előtti.

Ami viszont valószínüleg jellemző az aikido-s meditációkra, az az, hogy a zen-szerű üresség, semmi állapotok helyett inkább aktívabb, valamire (légzés, központ, tartás, ki-áramoltatás) figyelő, koncentráló módszereket kedveli. Ne kérdezd az okát. Én csak azt tudom, hogy Ueshiba O-Sensei shinto-hívőként mindig elutasította, ha valaki a zen-t akarta belekeverni az aikido értelmezésébe. Nem mintha ettől ezt még ne tették volna meg jópáran (pl. Chiba sensei).

Két forrást tudok még neked ajánlani a topic-on kívül.
Az egyik egy könyv: "Koichi Tohei: Ki, a mindennapi életben" címmel.
A másik pedig az edződ, Vass Zoli, aki - úgy emlékszem - elég sokféle meditációs gyakorlatot ismer és ezeket sokszor edzésen is előveszi.

bout