Rövid összefoglaló a K100 masodik ötveneséről Tehát mi is végigjátszottuk a busz és vonat menetrendeket de vasárnap korán szinte lehetetlen leérni arra a környékre Ezert hosszas egyeztetés utan sikerült ugy intézni hogy a kocsival elmentünk Tokodra otthagytuk az autot és egyik turatars felesége értünk jött a végcélhoz bepréselődtünk (5 felnött két gyerek ) visszavittek tokodra a kocsihoz Ezt csak azert irtam le hátha nektek is sikerül valami hasonlót összeszervezni
A turáról Elöször is a Gerecse gyönyörű! Hihetetlenül szép volt Minden bokor virágzott egész más a táj mint a Pilisben Sokszor olyan mintha mesebeli tájon járnánk A Nagyon remélem egy hónap múlva járok még arra bár semmit nem fogok látni belőle Két K100 as teljesitővel mentünk és elfelejtették megnézni a leirást az elején ezért mi nem a kék + hanem a sima kéken indultunk el igy a kb 53 kmhez még az elején hozzájött plussz 5km elég sok felfelével
A jelzések jól láthatóak a létráknak nem hiányzik a foka az első keritésnél nincs létra és majd figyelni kell a villanypásztorra bokamagasságban Ha le kell kanyarodni az utról sok helyen a jelzések kanyarodó nyilak Szoval aki figyel nem téved el
Főleg ha tudod a térképről hogy valahol a jó utról nemsokára be kell csűrni az erdőbe
Az utolsó órában ránk sötétedett én lemaradtam a csapattól . A szél piszok erősen fújt majd megfagytam és elfogyott az összes vizem
Jó próba volt tanulságos dolgokra jön rá az ember Például ha egyedül van a sötétben akkor hiába jó az út lassabban lehet haladni ha nem akarsz eltévedni akkor ezerrel sasolni kell a jelzést és az ötven után már eléggé leköti az agyat A másik dolog bedurrant az a izmom elöl a sipcsontnál (amit akkor használsz ha spiccelni akarsz) Már pusztamarótnál fájt Vértestolnán kiugorhattam volna de akkor még ugy gondoltam nem lesz túl rossz
Utána már nem igen van kiugrási lehetőség Szoval nem volt mese ha nem akartam bennragadni az erdőben akkor menni kellett tovabb (és nem akartam) Az utolso 15 km en voltunk a legfáradtabbak de akkor már alig pihentünk Amikor jo talajon széles lapos uton mentem igyekeztem kilépni hogy nyerjek egy kis távolságot mielött ujra egy botladozosabb kis ösvényre kerülök Arra is rájöttem mennyire fárasztó nálam gyorsabbakkal menni Alig tudtam pihenni (mert ők pihentek amig vártak rám) és nem tudtam a saját tempomban egyenletesen haladni . Gondolom ez nekik sem volt tul jó.
Szóval rá kellett jönnöm hogy a maradék időben még keményen kell készülnöm ha meg akarom csinálni a Kinizsit és gyorsabbnak is kell lennem
Hát ha rendbejön a lábam hétvégén ujjult erővel nekivágok
Üdv rcs