Éppen a velünk született (örökletesen meghatározott) erkölcs lehetségesséről volt szó.
Úgy 150-200 hozzászólással korábban kezdtünk el beszélgetni róla (decibel is, ezért vagyok biztos benne, hogyan értette a kérdéses mondatot), játékelmélet, kevert stratégiák, ilyesmi, csak aztán elsüllyedt a téma, nagyrészt az én lustatásgomnak köszönhetően, mert megígértem, hogy írok róla, aztán mégsem - na mindegy, azóta már úgyis elment mindenki.
decibel mondott egy triviális példát egy örökletes viselkedési mintára, ami mindenkiben megvan: nem öljük meg újszülötteinket - ha mégis így tennénk, akkor egyáltalán nem lenne utódunk, ami evolúciósan nem túl sikeres stratégia. Vagyis egy fennmaradó, azaz evolúciósan valamilyen mértékben sikeres faj viselkedésmintái között szükségszerűen szerepel, hogy nem öli meg az újszöletteit (egy részüket esetleg igen, az lehet kifejezett evolúciós előny is - például ha nincs elég élelem, akkor inkább csak egy maradjon életben, mint hogy mind éhenhaljon), mi több, igyekszik gondozni őket, növelni a fennmaradásuk esélyét.
Kevés gyakorlati jelentőséggel bíró példa, viszont könnyen érthető (illetve ezek szerint mégsem?), mindenesetre lehet vizsgálni különféle erkölcsi és kevésbé erkölcsi kérdéseket ilyen szempontból, pl. csalás és korrupció megjelenése, gyilkosságok, népszaporulat...

Remélem segítettem.