A tisztábban látást segítendő:

A MAHART múltja és jelene
"Vén tengeri medvék és fiatal matrózok egyaránt aggódnak a magyar tengeri és folyami hajózásért. Széchenyi óta tudjuk, hogy milyen jelentosége volt ennek a nemzeti megmaradás szempontjából, és a tengerek elvesztése óta az óceánon való jelenlét szerepe csak fokozódott."
Szalma Botond, a MAHART Vezérigazgatója 2001. április 1-én válaszolt a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában a magyar hajózás műltjával és jelenével kapcsolatos kérdésekre.

Az utóbbi években a flotta úgyszólván teljességgel elveszett, már csak egy nagyon gyenge szál köti Magyarországot a dicsoséges tengeri múlthoz. Az egykori óbudai Hajógyár kikötojében vesztegel egy öreg hajó, amelynek még érvényes tengeri bejegyzése van. A bejegyzés azonban csak egy papír, de magában hordozza az újrakezdés lehetoségét. Legalábbis idos tengerészek így gondolják. A MAHART vezérigazgatóját, Szalma Botondot Lakatos Pál szólaltatta meg.

Lakatos Pál: Szalma Botond 1999. június 15-e óta a MAHART Részvénytársaság vezérigazgatója. Azt mondta az imént nekem, hogy amikor idekerült ebbe a pozícióba, akkor építenie kellett volna, ehelyett temetni ment.

Szalma Botond: Az első héten konstatálhattam, hogy például a tengeri hajózás halott és el kell temetni. Tehát nem lehet tönkretenni a tengerhajózást, mert tönkrement. Az első hely, ahol ezt kimondtam az ÁRV Rt-n és az igazgatóságon kívül, az a Magyar Tengerészek Egyesülete volt, ahol a magyar tengerészek ezt megértették.

Lakatos Pál: Hogy ment tönkre, hogy lett halott a magyar tengerhajózás? És akkor vissza kell ugranunk az 1988-as esztendőre, az első eladott két hajóra és aztán az összes többire?

Szalma Botond: Egy része a piaci összetevő volt, kiszervezték alóla a KGST piacot. Mert ugye hála Istennek a KGST tönkrement, de ugyanakkor a tengeri hajózás elvesztette a árualapjainak jelentős részét. Nagyon meggyengült a szakember utánpótlás, hiszen a kereskedők, akik a hajózó aktív tengerészek mellett a legfontosabb egységét jelentik a hajózásnak, elhagyták a céget. Átgondolatlan üzletpolitika, és nagyon felelőtlen műszaki gazdálkodás...

Lakatos Pál: Engem ebben az egész sorozatban a saját zsebre játszás sandaságai érdekelnek.
Szalma Botond: Úgy is fogalmazhatnám teljesen egyértelműen, hogy nagy valószínűséggel tudjuk, hogy hogyan loptak, csak nem tudjuk bebizonyítani.
Lakatos Pál: Az eladott Tata görög felségvizeken, görög zászló alatt Mondpindos néven továbbhajózik, holott akkor azért kellett eladni, mert elérte már a 20 évet, túl kell rajta adni. A Somogy hajó ma palesztin lobogó alatt hajózik, vagy pedig görög és máltai lobogók alatt hajóznak azok a bizonyos norvég típusú hajók, amelyeket itt építettek Magyarországon az Óbudai Hajógyárban, és amelyek világhírűek voltak, tehát ott még jók.
Szalma Botond: Van, aki bizonyos célokra tudja használni. Viszont a Vörösmarty-t is például mi lábon adtuk el. Nem roncsnak adtuk el és elvitték a Távol-Keletre, mert ez a hajótípus valakinek még egy vagy kettő évre kell, és majd ráér utána leselejtezni. Nem az a baj, hogy én eladom a hajómat, hanem az a baj, hogy közben nem képzek tartalékot arra, hogy újat vegyek vagy használtat vegyek.
Lakatos Pál: Az azért mindenféleképpen baj, hogyha a hajót áron alul adom el, azzal a gondolattal vagy azzal a bizonysággal, azzal a külvilág felé bizonyítással, hogy ezek már nem érnek semmit sem. Történtek ilyenek?
Szalma Botond: Az, hogy nem érnek semmit, ezt nem szabad mondani egy hajóra. A hajókat vagy off-shore vagy külföldi cégen keresztül adták el, mert nekünk máltai, ciprusi cégünk is van és van Jersey-szigeteki, tehát Csatorna-szigeteki cégünk van, ez a pénzügyminiszter szempontjából borzasztó lépés volt, hiszen adót spórolt meg a cégnek. A cég szempontjából nyereség volt. Tehát az úgynevezett egydolláros hajók meséje addig igaz, hogy a MAHART mondjuk egy dollárért eladta a Jersey cégének ezt a hajót, onnantól már nem igaz, hogy ez nem a MAHART-é, mert hiszen ha én eladom a Jersey cégemnek egy dollárért, az a Jersey cégem a Hungária Budapestet mondjuk eladja darabját 500 ezer amerikai dollárért, tehát tovább adja, mellesleg azt a két hajót roncsnak adták el. Ez azt jelenti, hogy én ott a Jersey-szigeteki adózási paradicsomban nem fizetek adót, tehát 100 %-ban megmarad a MAHART-nak. Itt tudja mi volt a baj? Hogy a 16 eladott hajó ára, de beszéljünk csak 13-ról, - a közbeni teljes árbevétel, mert azért a hajóknak volt árbevételük -, azt megette a MAHART, konzumálta, felhasználta.
Lakatos Pál: Tehát Ön azt mondja, hogy a tengeri hajókat világpiaci áron adták el?
Szalma Botond: Azt, amit én adtam el, igen.
Lakatos Pál: De most én 1988-ról beszélek és az azt követő évekről.
Szalma Botond: Egy Adyt, Petőfit, meg egy Csokonait, Radnótit, vagy a Bodrog típust piaci ár környékén adták el, ez egy nagyon veszélyes dolog, mert mondjuk én azt mondom, hogy eladtam a Vörösmartyt egymillió akárhány százezer dollárért, egy kívülálló mondhatja, hogy Szalma úr, Ön lopott, és a saját lichtensteini számláján van a maradék egymillió dollár. Ugyanakkor szerencsére én be tudtam bizonyítani az ÁPV Rt-nek, mert kíváncsiak voltak rá, hogy legalább 15 brókernél jártunk kint, nemzetközi cégnél, akik megpróbálták értékesíteni a hajót és ez a hajó, ezen a piacon, ezen az áron kelhetett el, abban a periódusban, amikor eladtuk.
Lakatos Pál: Azért mégiscsak térjünk vissza a kezdetekhez, mert hiába nem Ön volt a vezérigazgató, annak a következményeit Ön és munkatársai nyögik.
Szalma Botond: Így van.
Lakatos Pál: Tehát nézzük meg az akkori eladási számításokat és nézzük meg, hogy azokból mi vált valóra, illetve a számításokból mi maradt ki, amikor el akarták adni a hajókat?
Szalma Botond: Én úgy érzem, hogy a számításokban nem itt történt a varázslat. A számításokban az 5 orosz állami adósságos hajóban történt a varázslat. Itt nekem az a véleményem, hogy ezt felhasználta a cég rossz irányban, tehát ez a pénz, ami ide befolyt x darab hajó után, ez nem új hajó vagy használt hajó vásárlására költődött.
Lakatos Pál: Hanem mire?
Szalma Botond: Felélte a cég.
Lakatos Pál: Akkor Ön azt mondja, hogy 1996-ig a hajókat világpiaci áron adták el, szó sincs itt egydolláros off-shore cégeknek odaajándékozásról, szó sincs itt arról, hogy aztán ezekből több, mint egymillió dollárért adjnak tovább 2 hajót, és abból egy fillér sem jut vissza Magyarországra?
Szalma Botond: Amikor nekem a CENEM Jersey cégemhez befolyik egymillió dollár, annak a MAHART a tulajdonosa.
Lakatos Pál: Ez vissza is került ide?
Szalma Botond: Persze, csak felélték. Tehát értse meg, abba gondoljon bele, hogy az a legszomorúbb tény, hogy az elmúlt 10 esztendő számait vizsgálva az alaptevékenysége a cégnek veszteséges volt. Gondoljon bele, hogy 1998 a legjobb éve volt az utolsó 10 esztendőnek az össz-MAHART életében, és nem volt 200 millió forintos eredménye a cégnek papíron. Ugyanakkor, ugyanabban az évben egy csepeli ingatlant eladtunk 400 millió forintért. Ez egy egyszerű parasztemberi számítással kiszámítható, hogy 200 milliós vesztesége volt a legjobb évben a cégnek. Miközben jött a tengerhajózási bevétel, miközben az off-shore cégek bevételét éltük föl, miközben cégeket tartottunk fenn, ügynökségeket tartottunk fenn, 500 emberrel több dolgozott a MAHART-nál, mint kellene. Szórtuk úgy a pénzt, hogy közben az emberek nincsenek megfizetve, közben a piacról szorulunk ki, közben nem tartjuk karba a bárkáinkat, öregek a hajóink, kereskedőket nem képzünk, tengerész utánpótlás nincs, folyamos utánpótlás nincs, az emberek lelassulnak, elfásulnak, beleöregszenek ebbe a mocsárba.
Lakatos Pál: Akkor most nézzük meg azt az oldalt, amit Ön állít, hogy világpiaci áron adták el a 80-as évektől kezdődően a magyar tengerjáró hajókat, merthogy elöregedtek, ezek a pénzek visszaérkeztek Magyarországra, de eltűntek. Hát kérem, mi az, hogy föléltük, kik élték fel, hogyha az mondja Ön, hogy a munkások nem kerestek többet, hogyha azt mondja, hogy nem fejlesztettek, hogyha azt mondja, hogy a hajózás papíron kimutatva ráfizetéses volt, mégis volt egy hatalmas bevétel, akkor valakik, valahol, valamit, valamennyit zsebre tettek?
Szalma Botond: Nagyon komoly dolog kell ahhoz, hogy én azt mondjam valakire, hogy zsebre tette, azért mondtam az elején azt, amit mondtam. Tudom például, hogy hogy lehet lopni, csak nem tudom bebizonyítani. Mondok egy példát erre: vegyük például az Ady hajót, amit eladtunk egymillió dollárért. Az nem lehetett egy rossz ár, ami a roncsár környékén van, de még lábon is eladható, mert végül is egy ideig még mentek vele. Most ezt a hajót volt olyan év, hogy többszázezer dollárért javították, és a javítási költségek mindig nagyságrendekkel meghaladták a normális értéket. Tehát nem egy holland gondolkodás volt, meg nem egy amerikai, meg nem egy német, aki mondjuk megrág minden fillért, és megnézi hogy hova teszi. Én is, mint tengerész élveztem annak idején, nem tudtam akkor, hogy mit csinálok. Tehát én, mint tengerész matróz vagy mint tengerész tiszt Szingapúrban nagyon jól éreztem magam 27 napig javítás alatt. Mai eszemmel, meg már a kereskedelmi eszemmel tudtam, hogy ez egy életveszély, 27 napot javítani 10 nap helyett, plusz soha senki nem tudta ellenőrizni, hogy miért javítunk egymillió dollárért. Mert lehetséges, hogy csak 600 ezer dollárért javítottunk vagy 999 ezerért. De azokat a számlákat, amiket ugye mi aláírtunk, vagy a parancsnok igazolta, hogy elvégeztek munkákat, vagy gépüzemvezető, azokat ők már tételesen soha életükben nem ellenőrizték le. De egy 10 évvel ezelőtti javítási számla megfoghatatlan, gondoljon bele, nem tudom, hogy hány csavart húztak meg a hajón, nem tudom hány négyzetméter oldalt festettek le, nem tudom mennyi homokfúvást végeztek el, nem tudom hány hengert koromtalanítottak, érti?
Lakatos Pál: És erre nincs semmiféle dokumentum?
Szalma Botond: Van rá dokumentum, csak az Isten nem bizonyítja be, hogy mennyit fogyasztott az a hajó festékben, munkaerőben, munkaórában, érti? Tehát egy 27 napos javítási számlában minden elfér.
Lakatos Pál: Akkor tulajdonképpen a lopás lehetősége itt van benne?
Szalma Botond: Így van, itt van benne.
Lakatos Pál: Valahol ekkora összeget valakik fölélnek, de kik?
Szalma Botond: Tudja mi a szomorú? Hogy lehet, hogy a MAHART élte föl a 99%-át, vagy a 95-öt. Az is rossz gazdálkodás, amikor rossz fuvarokat kötnek, mert ugye Lentner úr mondta, hogy szándékosan kötöttek rossz fuvarokat. Akkor csak emlékeztetném arra, hogy amikor egy évvel ezelőtt a Magyar Fórumban írtak egy cikket és azt mondták, hogy Szalma Botond, ez az új vadállat - ez voltam én - elbocsátotta a kereskedelmi igazgatót. Na az a kereskedelmi igazgató többek között azért repült, mert kötött egy olyan magyar szójaimport üzletet, ami a megkötése pillanatában 187 ezer dolláros negatív eredményt mutatott és még egy 50 ezer dollár mínuszt összeszedett az úton idefele. Tehát egy úton, egy hajó 250 ezer dollárt veszített. Na uram, ez behozhatatlan! Abba gondoljon bele, hogy az elmúlt 10 esztendőben ennek a cégnek volt tulajdonosa, én azzal szoktam bosszantani az ÁPV Rt-t állítólag, hogy mindig mondom nekik, hogy ők tényleg tulajdonosok, csak nem gazdák. Ez egy nagyon fontos dolog, viszont a tulajdonosa a cégnek minden esztendőben elfogadta a cég mérlegét, elfogadta a gazdálkodását, innentől nagyon nehéz ebbe belebeszélni, hogy ez a gazdálkodás jó volt vagy rossz volt.
Lakatos Pál: A tulajdonosok képviselői viszont a MAHART-nál ott voltak igazgató tanácsi tagként.
Szalma Botond: Persze.
Lakatos Pál: És ott voltak felügyelő bizottsági tagként, tehát ők kétszeresen érintettek voltak abban, hogy minden látszólag rendben menjen, papíron a MAHART-nál.
Szalma Botond: Igen és én is felelek, mint igazgatósági tag azért, amilyen igazgatósági döntéseket hozok 1999 június 15-e óta, kivéve hogyha ellene szavazok vagy nem veszek részt. Ugye a BT alapján, de...
Lakatos Pál: De hát ők mellette szavaztak folyamatosan, ennek ellenére senki nem fog, nem kérte tőlük számon azt, hogy akkor hogy döntöttek és miért jutott idáig a MAHART?
Szalma Botond: Jó, de hát én nem kérhetek ilyeneket számon, én nekem az volt a dolgom, tehát egy nagyon fontos dolog ebben az országban, hogy - gondoljunk Wass Albertre, - tehát végre egyszer ez a szerencsétlen ország, Szent István országa 1000 esztendő után jusson már el oda, hogy azt hallják meg, aki igazat mond és nem azt, aki kiabál. Nekem nem az volt a dolgom, hogy nyomozzak, beletapossak emberekbe, mikor ráadásul bizonyítékom sincs, csak bizonyos szaktudásom van a hajózásban, mert ebben nőttem föl, hanem az a dolgom, hogy ezt a maradékot, ami a MAHART-ból megmaradt átalakítsam és megmentsem. Mert vegyük tudomásul, hogy majdhogynem tönkrement az egész MAHART.
Lakatos Pál: A tény tény marad, amit az imént említettem..
Szalma Botond: Igaza van, abba gondoljon bele, azért kezdtem el. Tehát az orosz államadósságos hajók ugye olyan, mintha ugranánk, de ez is tengerészethez tapad. Abba gondoljon bele, hogy a MAHART menedzsment előkészített egy anyagot, az igazgatósága megtárgyalta, a felügyelő bizottsága ellenőrizte, az ÁRV Rt. szintén átnézte, a kormányközi bizottság szintén átnézte és utána azt mondták, hogy uraim, előre megvesszük ezt a x darab hajót, x millió dollárért. Na most hogyha megnézi ezt a táblázatot, akkor benne van a hajónkénti megtérülési számítás, amiben az van, hogy ez a hajó mondjuk naponta fog x dollárba kerülni, a másik oldalon a másik lapon az van, hogy ennek a hajónak körülbelül milyen egyéb költségei vannak, amiben a kamatot 153-tól egészen 300 dollárig határozzák meg, és amiben a bevételét ennek a hajónak 2800 és 3500 dollár között határozzák meg. Egyetlen egy igen érdekes dolgot azért itt említenék. Egy 5 éves gyerek is már tudja, amikor elkezdett összeadni tanulni, hogy ahol kamat van, ott tőketörlesztés is van. Na most ez az oszlop innen hiányzik. Ez azt jelenti, hogy hiába írták itt bármelyik táblázatban azt, hogy a fedezet 1200-1400-1500 dollár - tehát ha ezt a hajót átvesszük, ez a hajó minden egyes naptári napon ennyit fog keresni, - ugyanis az első törlesztése annak a kölcsönnek, amit felvetettek a MAHART-tal és amiért a MAHART teljes körű garanciát vállalt és az 5 máltai cég csak ezért lett létrehozva, az a bankok diktátuma volt, azt nem a MAHART találta ki. Az azért volt egy diktátum, mert csak így volt lehetősége a német bankkonzorciumnak, hogy 100%-os jelzálogjogot jegyeztessen be a hajókra, hogyha bármi baj történik.
Lakatos Pál: Én nem tudom elképzelni azt, hogy akik az ÁPV Rt-ben, akik a kormány illetékes minisztériumában, Jeles úr a Közlekedési Minisztériumban, Lotz Károly minisztersége időszakában ott dolgoznak és erre rábólintanak, azok ezt, amit Ön első pillanatra észrevesz, hogy nincs törlesztő-részlet, ezt nem veszik észre. Tehát ha valakik ezt hagyják, hogy így menjen tovább, azt szándékosan teszik azért, hogy a bank később rátehesse a kezét erre a 3 hajóra, amit az oroszoktól vettünk?
Szalma Botond: Nézze, én nem ezzel foglalkoztam, én azzal foglalkoztam, hogy ne tehesse meg senki, se bank, se senki.
Lakatos Pál: De megtették.
Szalma Botond: Nem, azt tették meg, hogy valakik ezt jóváhagyták. Ahelyett, hogy azt látták volna, hogy ebben az üzletben minden nap masszív veszteség van, hiszen a 153-350 dolláros kamatteherrel szemben, amit számoltak, 2300 dollár/nap volt a kamatterhe ezeknek a kölcsönöknek, ez azt jelenti hogy a hajók minden áldott napra körülbelül 500 és 1200 dollár közötti veszteséggel futottak. Ez azt jelenti, hogy a legrosszabb esetben, ha a legrosszabb esetet veszem, akkor egy év alatt az a Pannon River és Pannon Sea hajó, amit mi átvettünk 669 ezer dolláros veszteséget kellett hogy leszenvedjen a megvétele előtti pillanatban a táblázatban is és az elméletben is.
Lakatos Pál: Akkor akik bólintottak arra, hogy ezt a három orosz hajót megvesszük, akkor kérdezem Öntől, ezek rossz közgazdászok voltak, vagy szándékosan félrevezettek bennünket?
Szalma Botond: Nagyon rossz közgazdászok voltak, még rosszabb tengerészeti szakemberek, ezt úgy szoktam fogalmazni, anélkül hogy megsértenék bárkit, hogy ezek az emberek annyira hülyék voltak, hogy a szomszédjuknak is hülyének kellett lenni, mert egyedül nem lehettek ennyire hülyék. Fölmondtam azonnal a bankhitelt. Hát abba gondoljon bele, hogy mi 5 hajóra vettük föl a bankhitelt, de nem vettük föl, csak az első kettőre ugye lehívtuk, a másik három hajóra pedig az úgynevezett rendelkezésre tartás alatt voltunk, csak hogy ezt nem tudom ki nem számolta ki szintén, ez még benne sincs a táblázatban, hogy a rendelkezésre tartásnak költségei vannak, kettő évre ez 30 millió forint volt. Hogy az a hajó meg sem épült, mert ugye ismerjük az oroszokat mindannyian, az igazmondásukat, ugye már Leninnél kezdték ezt az egészet, ez azt jelenti, hogy ők csak hazudtak még eddig a MAHART-nak, ez azt jelenti, hogy csak a hajók nevét találták el, sem átadási időpontot, sem minőséget nem találtak el.
Lakatos Pál: Közben fizettünk, miközben ők csak nevet találtak?
Szalma Botond: Mi a bankoknak fizettünk. Tehát ez azt jelenti, hogy mi vártunk a Pannon Sky hajóra, aminek már úsznia kellett volna 1997-ben és ezzel szemben én 1999 december 16-án vettem át a hajót.
Lakatos Pál: És közben fizettünk, mint a katonatiszt?
Szalma Botond: A banknak, így van. Jó én már lemondtam a harmadiknál és visszafizettük a hiteleket az első két hajóra is, de hogy tudom visszafizetni egynek a hitelét, hát abba gondoljon bele. Ráadásul ezeket a hajókat mi úgy vettük meg, hogy 100%-ban hitelből vettük meg. Nincs ilyen hülye ember, aki 100%-ban hitelből vásárol egy 6 millió dolláros eszközt. A nagymamám annak idején, amikor porszívót vett, akkor 20-30%-ot összespórolt a befőttesüvegébe és a többi pénzért ment az OTP-hez és nem 7 évre vett föl hitelt egy hajóra, egy német ember vagy egy holland, hanem 10-re, 12-re veszi föl. Mi fölvettük 7 évre 100%-ban úgy, hogy amint átveszem én azt a hajót, mondjuk holnap reggel a negyediket, akkor 30 napon belül az 58%-át az átvételi értéknek be kell, hogy fizessen a Magyar Államkincstárba. Hogy még jobban megvariáljam és még jobban meghülyítsem ezeket a szegény hallgatókat, abba gondoljon bele, hogy nem a 100% 58%-át fizetjük ki, hanem - az oroszok, amikor megtudták, hogy a magyarok 58%-ot fizetnek be, akkor a 100%-os hajóárat megemelték 20% költséggel és 7% közvetítési jutalékkal -, tehát mi a 127% 58%-át fizetjük be, ami testvérek között is közel 74%, és azt is tegyük hozzá, hogy például a Pannon három asztrahányi hajónak az ára, 10 és fél millió amerikai dollár. Namost uram, 8 hónapja árulom ezt a második hajót, a legmagasabb ár, amit kínáltak érte 6 millió 250 ezer dollár volt. A magyar hajóépítő ipar legalább 10 éve már nem működik, sajnos.
Lakatos Pál: De hát működhetett volna, kinek volt érdeke, hogy megszűntesse?
Szalma Botond: Ehhez nem értek.
Lakatos Pál: De hát valakinek arra a Hajógyári Szigetre, más célokra szüksége volt, hiszen ott most Jazz-clubok vannak, jacht-klubok vannak, jártam, többször megfordultam ott. Nem tudom még mi minden van ott, de hogy ott már hajóépítés nincs, azt Ön is tudja, ugye?
Szalma Botond: Sajnos, de nem tudom megállapítani, hogy kinek volt ez az érdeke, óriási hiba volt, hiszen a hajóépítés Komáromban van legközelebb, a komáromi régióban.
Lakatos Pál: Na de hát vezérigazgató úr, valakinek mégiscsak meg kellene állapítania egyszer azt, hogy ki mondta ki azt, hogy az Óbudai Hajógyárat meg kell szűntetni és az nem Ön lesz, és az nem én leszek, hanem erre van igazságszolgáltatás.
Szalma Botond: Ebben igaza van, de hát akkor ne is mi mondjuk ki, tehát nyomozza ki valaki, aki ért hozzá. Én valamelyest a hajózáshoz értek, a szállítmányozáshoz, a logisztikához, ez az én világom.
Lakatos Pál: A legnehezebb következik, a MAHART székház?
Szalma Botond: Ez az egyedüli székház Budapesten, ami ma is az, aminek épült.
Lakatos Pál: Mégpedig téglajegyekből.
Szalma Botond: Így van. Azért most mondjuk ki a következőt: a végnek van tulajdonosa, ha a tulajdonos úgy dönt, hogy eladja az egyik eszközét, vagy eladja az egyik épületét, ingatlanát, megteheti. Én, mint vezérigazgató azt tehetem meg, vagy mint az igazgatóság tagja, hogy esetleg azt mondom, hogy ezzel nem értek egyet.
Lakatos Pál: De hát eladhatja a MAHART székházat például kaszinónak, mert hát most erről is szó van?
Szalma Botond: Az 1993-ban történt meg, hogy a 10%-át eladták kaszinónak. Azóta annyi történt, hogy amikor a kaszinóváltások voltak ugye Magyarországon, a MAHART menedzsmentje és igazgatósága megpróbált élni az elővásárlási jogával, de az alapítói határozat úgy szólt, hogy ne éljünk vele. Nem lett volna rá pénzünk. Én azért szerettem volna ezzel élni, mert pénzt szerettem volna csinálni. Tehát, hogyha én megvásárolom a kaszinó területet és utána továbbadom, mert kaszinóként működhet tovább, akkor ezen esetleg pénzt lehet keresni. Na ez ma úgy van, hogy ez 10%-ban Andrew Vajna úr tulajdonában van, de ez 1993-as történet, tehát nem a mai menedzsmentnek, nem a mai igazgatóságnak a története. Azt, hogy ezt a székházat értékesíteni kell, ez egy érvényes alapítói határozat.
Lakatos Pál: Amivel Ön egyetért?
Szalma Botond: Nem.
Lakatos Pál: Na de vezérigazgató úr, akkor ez azt jelenti, hogy az ÁRV Rt, mint tulajdonos úgy döntött, hogy ezt az épületet eladja, ez Budapest egyik legszebb épülete, rendkívül értékes épületről van szó és Önt meg sem kérdezik és Ön azonkívül, hogy mint igazgató tanácsi tag egy ellenszavazatot ad ezzel szemben, mást nem csinálhat?
Szalma Botond: Megkérdeznek, - ezt nem mondhatjuk, hogy nem kérdeznek meg, -megkérdeznek és utána döntenek, mint tulajdonosok.
Lakatos Pál: És ha Ön lenne a tulajdonos, Ön eladná?
Szalma Botond: Nem, én kiköltöztetném a MAHART-ot belőle, kimennék Újpestre, mert ott van épületünk, és hasznosítanám, szóval az Európai Közösséghez történő csatlakozás előtt ingatlan eladása nem jó. Azért, mert mondjuk egy ingatlannak az értéke Budapesten 5 éven belül megtriplázódik.
Lakatos Pál: Hát akkor el kell adni?
Szalma Botond: Ez a döntés, de azért várjuk meg, míg a pályázati kiírásra megérkeznek a pályázatok. Egyáltalán érvényesek azok a pályázatok és hogy egyáltalán az új ÁPV Rt. vezetése is így gondolja-e.