Még valamit kihagytam az expozéból, ami repűlési szakmailag csípte meg a szemjeimet:

A magas fokú repülésbiztonság és a kvázi megjósolt Challenger katasztrófa kérdése.
Nos ez egy kissé sánta dolog.

A közforgalmú polgári repülés statisztikáit tekintve igenis 100%-os biztonsági tényezővel működik. Ami ebben megtévesztő, az az, hogy ez nem jelenti azt, hogy a rizikófaktor nulla! Mindössze annyira kicsi, hogy százalékosan nem kifejezhető, lényegileg elhanyagolható. Ezzel szemben az űrrepülőgép üzemeltetése valóban százalékokban kifejezhető kockázattal jár. Figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi gyártási és üzemeltetési technológia a repülés igényeit szinte tökéletesen kielégíti és lerepült járatok százmillióinak tapasztalata támasztja alá az egész iparág működését, súlyos hiba lenne az űrrepülésből kiindulva bármilyen érdemi összehasonlításba belemenni.

Az űrrepülés tulajdonképpen a repüléshez mérten még meg sem született. Nincsenek üzembiztosan bevált technikák. A repülőgépekhez képest az űrrepüléshez rendelkezésre álló technika a teljesítőképessége határán dolgozik. Szinte évente robban fel start közben egy egy műhold hordozórakétája, vagy semmisül meg a távkapcsolat hibájából egy szonda. Bármikor megsemmisülhet bármelyik űrjárművünk egy teniszlabda méretű meteorittól. Sajnos az űrrepülésben ma még a biztonsági tényező súlyát erősen befolyásolja az repülés anyagi megtérülésének kérdése, és a rutinhiány.

A Challenger startja előtt már tudható volt, hogy a korábban elhalasztott start miatt álló jármű egyes szerkezeti elemeit nagyon komoly hőmérsékleti (fagyási) igénybevételnek tette ki a cseppfolyósított tüzelőanyag. Az akkori üzemtechnológia szerint azonban ennek még tűrésen belül kellett lennie. Ehhez jön, hogy egy tankürítés és feltöltés (1 millió liter folyékony oxigén és hidrogén) horribilis összeg, mivel a jármű egyes részeit, (főleg tömítéseket) is ki kell cserélni. Miután kellő rutint ebben még törvényszerűen nem szerzett senki a kevés addigi repülés miatt, a start megkezdését törvényszerűen hiányos, számított információk alapján, részben szubjektív módon anyagi okok miatt is engedélyezték.
Nos ilyen ma a kereskedelmi repülésben azért nem igazán fordul elő (CCCP más tészta...).

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a Challenger katasztrófája után felvállalta a NASA a súlyos piacvesztést, és évekre leállva átdolgozta a gépek konstrukcióját, és az üzemtechnológiát. A biztonság tehát mára jóval nagyobb lett. Mégis szerintem ma az űrrepülés kb. ott tart, mint amikor postajáratok pilótái kockáztatták az életüket kis műszerezetlen csattogó szárnyú falepkéiken csak azért, hogy felgyorsuljon a postai szolgáltatás...

A pilótákat akkor ugyanolyan vakmerő paliknak tartották, mint ma az űrpilótákat.

Persze Európának is voltak űrhajó-balesetei, csak azok nem durrantek ekkorát, mert itt szóba sem jött az emberes repülés. (CCCP más tészta...) Mára az EU-ban is tökélesedtek az űrrrepülés-biztonsági megoldások, hála pl. az ARIANE alatt dolgozó jó kis Volvo rakétahajtóműveknek:))))

Üdv:)