Ez egy helyreigazítás Szepes Gábornak
Alább – engedve a bogár évvégi gyengélkedése fölött érzett keserűségemnek – leírtam néhány részletet arról: „Hogyan szívtam én?”
Komoly módszertani (vagy inkább etikai) hibát vétettem azonban: hagytam, hogy az érzelmek a tények fölé kerekedjenek.

A szöveg, amelybe régóta gyűlő dühömet csempésztem át önálló életre kelt, olyasformán, mint amikor az ember már jó ideje készül egy jó kis üvöltésre, káromkodásra aztán végül – egy apróság miatt – idegenekre zúdítja rá, csak már túllegyen rajta. A szóbeli anyázás elszáll, az írott megmarad. Ezért a helyreigazítás.

Tapintatlanul fogalmaztam akkor, amikor az „átvághatóságomat” és Szepes Gábort összefüggésbe hoztam. Bizonyos hibákra egy gyakorlott fül vagy szem tényleg fölfigyelhet, de a motorblokkba ő sem láthat bele. Még a Szepes Gábor sem.

Amikor a megvásárlás utáni harmadik hónap végén – sok-sok apróbb, idegölő hiba után – beköszöntött egy nagy, egy komoly és drága hiba (motorgenerál), teljesen elkedvetlenedtem. Untam az egész históriát a és a problémával már sem Gábort, sem a tulajt nem kerestem meg, így nem tudhattam azt sem, vajon igazam van-e, amikor azt gondolom, egy huszonéves autónál garancia szóba sem jöhet, így hát mindegy kinek fizetek a javításért, hát fizessek inkább a hozzám közelebb eső szerelőnek.
És így is lett. (De a Szepestől függetlenül.) Haragudtam rá, de ok nélkül. Ő nem tehetett arról, hogy az autónál kis idő múlva előjött egy láthatatlan hiba. Indulatból beszéltem, hisztériázva, bár – és ezt határozottan állítom – nem az ártás szándékával.
Mindegy: hiba volt, és az a minimum, hogy a föntieket megosztottam veletek. Szepes Gábortól elnézést kérek, az a rosszul sikerült félmondat pedig hulljon az én fejemre, semmiképpen sem az övére.
Az érintetteket megkövetem.
Uff.

- ezúttal „off-line” névvel: Gyurkovics Tamás