Három hajótörött úszik egyre lassabban, fáradtabban a tengeren. Arra jön egy apácákat szállító hajó.
- Kérem, anyám, engedjenek föl minket a hajóra - kiáltják a főnökasszonynak.
- Ó, a férfiak veszélyesek... Csak akkor tehetjük, ha először is megszabadíthatjuk magukat férfiasságuktól.
Ketten tiltakoznak, a harmadik, a legkimerültebb felkéredzkedik. A másik kettő hallja az üvöltést, s úszik tovább. Később a második sem bírja tovább, ő is fölkéredzkedik a hajóra. Még hatalmasabb, és sokkal hosszabb üvöltés hallatszik.
Végül a harmadik sem bírja erővel, s ő is aláveti magát a sorsnak. Fönt a hajón az apácafőnöknő azt mondja neki, vegye mindjárt elő, essenek túl a kellemetlenségen.
- Rendben van, de előbb azért megkérdezném, miért kiabált az első röviden, a második meg hosszan?
- Megkérdeztük, mi a foglalkozásuk. Az első favágó volt, hát neki fejszével csaptuk le... A második asztalos. No, annak legyalultuk.
- Hű, de mázlista vagyok! - kiált fel a hajótörött. - Én ugyanis cukrász vagyok, s mire elszopogatják, majd csak kikötünk valahol.