Most versenyzőket akar nevelni, vagy harcművészetet tanítani. Ott látok egy problémát, hogy illető edző máshoz, áttételesen ide fordul tanácsért.
Mondjuk az illető jobb nálad, szorgalmas 7 év alatt eljutott a dan küszöbére. Szép. DE! Ennyi idő alatt nem érte el az edző, hogy a tanítvány megértse mi a különbség budo és sport között.
Kiindulok abból, hogy nálunk az utolsó kyuvizsga nehezebb az első dannál, még egy szűrés, + többévnyi várakozás, hogy eldönts, biztosan akarod-e. Szóval tudom előre, mire számítsak. Ha az illető edző ezeket a paramétereket előre tisztázza,a kezdet kezdetétől, akkor most nincs ez a helyzet.
Nincs rendben, hogy valaki célnak tekintse a fekete övet, főleg az elsőt.
Lefordítva: ha nem éretsségizhetek le, nem jövök ide többet az iskolába.
Legjobb barátja. Esetleg dojon kívül. Bent csak tanítvány, akivel éreztetni kellett volna, hogy épp mert barát, rokon, stb, tőle kicsivel többet várnak el.
Nézem a tanítvány szemszögéből: én megteszek mindent amit tudok, többet mint mások, eredményesebb is vagyok, és akkor nem mehetek vizsgázni???

Pont így nem lenne szabad gondolkodni, ugye.
De hát a gyerek csak azt tanulhatja meg, amit megtanítottak neki.
Ha ez megtörténik, most nem lenne olyan helyzetben, hogy vagy az edzői hitelét veszítse el, vagy esetleg a barátját.

Ja, hogy mit tennék? Beismerném magamnak a hibámat, és elengedném a srácot. Békével, sok szerencsét kívánva neki.