Sziasztok,

köszi, hogy itt vagytok...
Tegnap olyan jót tett a beszélgetés a barátosnémmal. "Mellém állt", bíztatott, megnyugtatott. Megpróbálom majd leírni, mert akkor talán majd megint azt fogom érezni amit tegnap, és nem azt amit most, miután elolvastam hozzászólásaitokat. A mélypontról tuti kijöttem (Istenem add, hogy így legyen), de még sokk minden hátravan.

SubWoofer
Ez hidd el óriási szerelemmel indult. Nagyon sokat "köszönhetek" Neki. Eddigi szakításunk viszonylag kultúráltnak és "intelligensnek" mondható. Persze sok ötletem van a szívatásra (köztük bizony igazán durva is), de nem fogom megtenni.

Kifa
Szerintem is vége, próbálkozom felemelni a fejem. Nézegetek.

alice_itt
Sajnos már első üzeneted írásakor, mér megcsináltam azt a ... lépést.
Örülök, hogy Te még látsz kis esélyt, és próbálsz megóvni a baklövésektől (kicsit gyenge kifejezés). De most ez jön ki belőlem nemtok mittenni.

márnemGÖDÖR
IGEN
.
.
.

Bennem összeáll a kép. Amiben persze Ő a szürke hős. Le kell írjam, hogy teljesen felfogjam…
A teljes kiiktatás sajnos (szerencsére) menni fog. Jövő héten elutazik 2x1 hétre külföldre. A vevőivel. Meg természetesen a főnökével. Majd akkor kell erő, hogy ne arra gondoljak, és ne beszéljünk telefonon. Ebben az időben kell talpra állnom.
Addig majd még meglátjuk...

KöszM.