Klasszikus eset: YoungOld bemegy egy lemezboltba, "Kraftwerk lemezeket keresek" üvöltéssel fordul az eladóhoz, aki aranyos módon odakíséri a C (mint cica) betűhöz, és elkezd kotorászni a lemezek közt. Egy ilyennél előfordult, hogy YoungOld szó nélkül otthagyta. Vajh jól tette? Nem kellett volna kiokítani, mi is az az Erőmű? De ez még jó helyzet volt, mert az eladó megértette hangzásilag, mit mondott a kedves vevő. De ahol visszakérdeznek, hogy mit is mondott? (Közben figyelik a száját, hogy mit is gagyog...) Volt, hogy megkérdezték, magyar-e, vagy külföldi!
Szomorú vagyok. Sok helyen meg azt hallom, hogy az valami őskövület, nem? De legalább hallott róluk az az egyed. Szerintetek ez a helyzet elfogadható? Miért nem kell a népnek ez a zene? Miért kell megijedni attól, hogy nincsen benne gitár? Celine Dion bezzeg mindenhol van, mindenki ismeri a művésznő zseniális (népművelő) lemezeit. Celine hívők azt mondják, hogy az szép, érzelmes, romantikus, TARTALMAS zene, nem olyan idegesítő trucc prüntyi, mint a te Kraftwerked.
Kell-e javítani ezen a helyzeten, vagy nyugodjunk bele abba, hogy mindenki azt hallgat, amit szeret? De ha egyszer nem is ismerik! Bele van sulykolva a fejekbe, hogy ha valamilyen zenekar nem fiú, vagy lánybanda (hangsúlyozva a zenekar gender jellegét) és idősebb 1 évnél, akkor az ciki. Olyat meghallgatni?! Hisz itt van Bjitynyi Szpíjsz is! A legújabb! Neked nincs meg a legújabb? Szégyelld magad!
Kell-e ezekkel az emberekkel törődnünk, feladatunk-e megismertetni velük a többi alternatívát is? Vagy azzal már behatoltunk a magánszférájukba?
Bocs, ha megsértettem valakit, én nem együttesekről beszélek, csak általánosságban. De kellett példa.