Bár nem jött pozitív visszacsatolás, azért elkezdem:

Én:

25 éves fiú vagyok.
Műszakis alapképzettségem és agyam van, tehát nem nagyon fog sok költői és magasröptű dolog kijönni belőlem
Budapesten lakom, jelenleg a szüleimnél (is).
Van egy jó cégnél egy jó állásom.
Ez az első igazi pofonom az élettől. (A családom az átlaghoz képest normális, de messze nem "ideális")
Nekem Ő volt az első igaz szerelmem, az első igazi kapcsolatom.
A többi majd menet közben

Ő:
30 éves (igen több mint 4,5 év korkülönbség),
az vidéken született és élt 24 éves koráig, amíg egy budapesti fősuli elkezdésekor, egy csoporttársa miatt elvált, és BP.-re költözött. 3 év szerelem után, bár még szerelemes volt a srácba, az eszével ott tudta hagyni. (rövid "újramegpróbálás" után). Utána kis kicsapongásai után jöttem én.
Több mint 2,5 év együtt.
Ebből közel 2,5 év összeköltözve!
Kapcsolatunk elején új nagyonjó munkát kapott (kocsi, telkó, jó fizu, kihívások, sikerek)…

Mi:
Hatalmas szerelemmel indult, az elején a (párhuzamos) lopott, titkos kapcsolat varázsával. Aztán hamarosan összeköltözés (én a szülői otthonból az ő albérletébe). Orjási boldogság. Gyönyörű nyaralás. Tervek (a gyerek 2-3-4 év múlva, házasság ugyanakkor). Együttlét. Otthon építés. (nyaraló, új lakás, lakásfelújítás.)
Szüleim, a család, barátok, ismerősök, hamar befogadták (anyukám kicsit lassabban), én is hasonlóan.

Idáig jutottam most. Tök ideális. Kicsit visszafogott. Majd remélem lesz erőm a rosszat is leírni.

Most elmegyek szétfocizom magam. (remélem nem esek össze, mert nem ettem egész nap semmit), aztán be a melóba megcsinálni a sürgős, tűzoltó munkát. (Ma nem volt erőm bemenni).

Mindenképpen folytatom...

M.