Imádom a Dublinerst. Ha jól emlékszem a hetvenes évek végén hallottam zenéjüket először.
Szimpatikusan foglaltad össze milyen érzésekkel bírsz a flatley produkció iránt, sőt sokoldalúnak tűnsz és messze több minden érdekel mint a legtöbb embert.
Mégis úgy látom elbeszélünk egymás mellett.
Talán azért mert én magam sem fogalmaztam pontosan.
Mindenekelőtt mégegyszer összefoglalom: flatley tényleg showműsort csinál, ami úgy tűnik nagyon sok embernek tetszik, mert profi a műfajában és a legtöbb ember vágyik a látványos, könnyed szórakoztatásra. Valószínűleg nekem is lenne olyan hangulatom, amikor még talán élvezném is.
Pusztán az én pechem, hogy nekem nem tetszik, neked viszont jogod van teljes szívedből szeretni.
Mindez azonban nem változtat azon, hogy nem egy dologról beszélünk:
Nem az a baj flatley műsorával, hogy nem autentikus népzene, hanem hogy csakis és pusztán egy professzionális sóműsor aminek annyi köze van az ír kultúrához mint a csikós-gulyás-hortobágy image-nek a magyarhoz. Tehát valamennyi köze van, hisz ki tagadhatná, hogy a Hortobágy nem lapos, de ezt nevezem én féligazságnak és álságosságnak. Ez alapján az ír kultúra népszerűsítéséről beszélni felszínesség.
A különbség a Dubliners és flatley között:
Flatley műsorához az ír tradíció ÜRÜGY, míg a Dubliners MAGA az ír kultúra.
Egyébként nehogy azt hidd, hogy magyarkodó volnék, például sokkal szégyenteljesebbnek tartom amit Koltay a Honfoglalás címén művelt.
Pusztán érzékeny vagyok arra, ha művészetnek akarnak kikiáltani olyan szórakoztatóipari produkciókat, melyek elsősorban ipari termékként állnak a fogyasztók rendelkezésére, ellentétben azokkal a valóban autentikus művészi produktumokkal amelyek már azelőtt megszületnek mielőtt valakinek eszébe jutna termékként a polcra tenni őket.
Végezetül néhány megjegyzés:
-A Ghymes egyáltalán nem autentikus magyar népzene. Másért jók.
-Nem vagyok sznob, hiszen nem meggyőződés nélkül mondtam el a véleményem, hiszen nem veszek flatley videot-kölcsönbe vót- (mert ha oly sok embernek tetszik akkor nekem is biztos tetszik), csak megpróbálom ebben a mérhetetlenül eliparosodott kultúratermelésben megkeresni a valódi értéket, azért mert úúútálom, ha hamisságokkal becsapnak. Nem tehetek róla de nekem flatley hiteltelen pozőr, de ez ne keserítsen el, mondom ez az én bajom.
-Ha sznobnak nem is, de gyermetegnek nevezném annak a korántsem gyermekkorú hozzászólónak a véleményét akinek egy volt profi kritikájára az a reakciója, hogy nem lehet komolyan venni hiszen csak adminisztrátorságig vitte, TEHÁT az irígység beszél belőle és különben is a művész úr egy nap alatt többet keres mint ő egy évben.
Hát, tudod, erről van szó. Innen már csak egy lépés a makkos cipő, lila zakó, frottír zokni sikeremberség. Érted, kuss mert többet keres mint te...
(Mielőtt bárki belém kötne, nincsenek anyagi gondjaim)
-még egy: a dáridóval valóban provokálni akartam, de mondok egy másik példát. Ugye tudod mi a zenésztársadalom véleménye a tenorok koncertjeinek művészi értékéről? Esetleg a zenészek mennyenek a p*ba, sz*unk rá.