Nem akarok okoskodni, de szerintem két fogalmat összemostatok. Beszéltetek a "szégyenlősségről", ami itt egy nehezen leküzdhető belső gátlást jelentett. Ez tényleg nagyon zavaró lehet, például a szerelmespár egymás előtti és az azonos neműek zuhanyozóbeli gátlásai tényleg zavaróak. De ti itt egy lapon emlegettétek ezt olyan szokásokkal, hogy szokott-e valaki a gyerek előtt meztelenül mászkálni, be lehet-e menni a fürdőszobába bármikor, sőt még a naturizmusbeli kérdések is szóba kerültek. Ez viszont nem a szégyenlősség kategóriájába tartozik, hanem inkább intimitás. Vagyis egy embernek olyan köre, amit csak magának (és esetleg a párjának) akar megtartani. Nem szégyelli a testét, nem gátlásosságból nem mutogatja magát, hanem egyszerűen mert bizonyos dolgok a privát, belső szférájába tartoznak. Ez nemcsak a saját testének látványa területén van így, hanem gondolatai, sőt bizonyos szokásai terén is. Valami olyasmi érzés, hogy "nem kötöm az orrodra, nem állsz olyan közel hozzám, hogy tudhatsz róla". Esetleg épp a számára legszebbnek tartott dolgait rejtheti el íly módon. Ez nem gátlásosság, és egyáltalán nem negatív tulajdonság, legalábbis szerintem.

BÁ