Zellem Estelen írta, hogy a Szentírást "helyén illene kezelni".

Jeremiás 17,9: Mert a szív mindennél körülményesebb, és gyógyíthatatlanul sérült. Ki tudja megismerni?

Ezt a verset Sigmund Freud szavaival így fordítanám: Mert a szív mindennél komplexebb, és gyógyíthatatlanul sérült. Ki tudja megismerni?

A szív azért körülményes (komplex), hogy elkerülje az együttműködési zavarokat; és ezért különféle együttműködési szabályokat alkot. Aztán a működőképesnek tűnő együttműködési szabályokat nyilvánosságra hozza, és elég széleskörű egyeztetés és elég nagy társadalmi elfogadottság esetén írásba is foglalja; és így keletkeznek a jogszabályok. Elvileg ezzel a módszerrel elkerülhetőek az együttműködési zavarok, de a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy gyakran nem sikerül elkerülni az együttműködési zavarokat; aminek sokféle oka lehet, és aminek egyik nyilvánvaló oka a szívnek (a szándékoknak, a vágyaknak) a sérültsége (betegsége). Akkor beteges egy vágy, ha olyasmire irányul, amire valójában nincs szükség.

Az emberi szükségleteket akár az ösztönök fajtái alapján is csoportosítani lehet; aminek azért van jelentősége, mert a létfenntartás ösztönéhez kapcsolódó szükségletek kielégítésénél az együttműködés csak opció; mert ha valaki olyan helyen él, ahol nem kapni a boltban kenyeret, akkor végül is megsütheti magának azt a kenyeret, amire szüksége van. Ezzel szemben a fajfenntartás ösztönéhez kapcsolódó szükségletek kielégítésénél az együttműködés már szükségszerűség; és ezért aki képtelen ezen a téren együttműködő társat (partnert) találni, az úgy érezheti, hogy hiányzik valami az életéből, és ez a hiányérzet megzavarhatja a lelki életét. Ezért is talált Freud korrelációt a lelki élet zavarai és a fajfenntartás ösztön megélésének zavarai között.

Az is érdekes, ha az emberi szükségleteket lehet csoportosítani a Maslow-piramis alapján csoportosítjuk, mert az a tapasztalat, hogy akik nem képesek arra, hogy felismerjék a Maslow-piramis legmagasabb szintjén lévő szükségleteiket, azok szívesen válnak követőivé azoknak, akik képesek erre, és tesznek is az így felismert legmagasabb szintű szükségleteiknek a kielégítéséért (a céljuk eléréséért). Így válnak az utóbbiak vezetővé, és az előbbiek a követőikké; és minél többen tudnak azonosulni a vezető céljaival, annál többen válnak a vezető követőivé. Ez utóbbi esetben az okozhat problémát, hogy a követők úgy azonosulnak a számukra szimpatikus célokkal, hogy azok nem tökéletesen illeszkednek az ő szükségleteikhez, aminek következtében egy idő után úgy érezhetik, hogy valami hiányzik az életükből, és ez a hiányérzet megzavarja a lelki életüket.