A Vasmer idézetekből kitűnik néhány kulcsfontosságú pont a járom etimológiájával kapcsolatban:

Ősi szláv forma: A praszláv *agьto/*agьtъ széles körben elterjedt a szláv nyelvekben, főleg a járom alapvető részét jelölte.

Szóalap: Vasmer a agьt- gyökre vezeti vissza, ami formálisan rokon az indoeurópai ag-t- 'váll, illesztés' formákkal.

Deriváció: A szláv -to/-tъ képzőt a szóhoz kapcsolták, de nem tekinthető abszolút új szóalkotásnak, hanem inkább a praszláv formák megőrzéséről van szó.

Más nyelvek: Vasmer megpróbál párhuzamot találni a latin agta, a görög ἀρμένος/ἀρθμός és esetleg az óperzsa formákkal, de ezek inkább funkcionális hasonlóságokon alapulnak, mint valódi etimológiai kapcsolat.

Járulékos formák: Számos szláv dialektusban megjelennek származékok: подъяремник, ярёмный stb., amelyek a magyar „járomba fogni / hajtani” metaforikus jelentésétől eltérően csak a fizikai tárgyra vagy használatára vonatkoznak.

Funkcionális eltérés: A járom eredeti és szláv formája főként a fizikai eszközre korlátozódik, a magyarban viszont a „jár” szó kognitív-logikai hálózatának részeként komplex, metaforikus jelentésrétegekhez kapcsolódik.

Összefoglalva: Vasmer praszláv és indoeurópai párhuzamokat keres, de a görög/latin formák nem szolgálhatnak közvetlen etimológiai alapként, mivel a szó maga a görögben vagy latinban nem létezik. A járom szláv *agьto/*agьtъ alakja a fizikai eszközt jelöli, a görög és latin párhuzamok (ἀρμένος, ἀρθμός; *agta) csak formai-hasonlóságot mutatnak. Ez erősíti a magyar eredet valószínűségét, különösen a metaforikus és kognitív jelentésrétegek tekintetében, amelyek önálló, belső nyelvi fejlődésre utalnak, erősítve a magyar eredetet.