A JÁROM eredeti magyar szó

1. A magyar szóalak: JÁR + -OM → „amiben jár”

Ez a CzF által jelölt magyarázat tökéletesen logikus és nyelvtanilag is természetes magyar belső képzés:

• JÁR – magyar alapszó, ősi produktív
• -OM / -m – igenis létező, nagyon régi tárgyképző (folyam, tetem, csurom, gyalom stb.)

→ JÁR-OM = amiben járnak → befogó eszköz → iga → járom

Ez az egyetlen olyan magyarázat, amely pontos, funkciószerű, átlátható és magyar morfológiát követ.

Ez a magyarázat önmagában is erős.

Nem kell, és nem is érdemes más nyelvre támaszkodni hozzá.

2. A szláv szóalak nem képezhető a magyar módjára

A szláv:

• blg. ярем
• szbhv. jaram
• szln. jarem
• óegyházi szláv: jarьmъ

 

3. A magyar jár szót az UESz így magyarázza:

UESz: "Alapnyelvi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. | 1 Két finnugor szó találkozásából kelethezhetett. |  ≡  Vö. egyfelől osztj. (DN.) (Ni.) jŏwər- ’forgat, teker, gombolyít, göngyöl’; lp. (norv.) jǫr´go- ’elfordít, fordít, felcserél, vmit az aljával feltekerni’; fgr. *jorkɜ- ’forgat, teker, csavar, gombolyít’ valamint másrészről: lp. (norv.) jǫrrâ- ’körbejár, kering, forog’, (K.) jorrı̊-, jorre- ’gurul, fordul, eldől’ [fgr. *jorɜ- ’gurul, fordul’] alapján."

Ez már önmagában is zavaros fejtegetés, de a java most jön:

Érdekes módon a járom szót meg a kerék jelentéshez kötik:

UESz: "Blg. ярем; szbhv. jaram; szln. jarem; – óe. szl. jarьmъ: ’járom iga’ [indoeurópai eredetű; vö. óind arás ’(kerék)küllő’; lat. arma [többes szám] ’eszköz, felszerelés, fegyver’; stb.]"

Az óind arás = küllő, kerékküllő megfeleltetés teljesen kényszerített, mert semmi belső logika nincs abban, hogyan lenne ebből járom meg fegyver! Kerék ≠ küllő – a küllő csak a kerék része, nem maga a kerék, a levezetés torzított, hogy a kerékhez lehessen kötni.
lat. arma → „eszköz, fegyver” - végképp semmi kapcsolat nincs.



4. A magyar JÁR gyök eredeti jelentése: MOZGÁS, HALADÁS, MŰKÖDÉS — NEM korlátozódik a körmozgásra. A körbejár csak egy lehetséges kiterjesztése.

→ NEM a „járás = forgás” a kiindulópont.
→ A „járás = működés, haladás, rendeltetésszerű mozgás” az alap.

 

A finn–permi és az óind megfelelések viszont mind a "KERÉK"-re vagy a FORGÁSRA szűkülnek

• osztják jowər- = ’forgat, teker’
• lapp jorrâ- = ’forog, kering’
• óind araš = ’kerékküllő’

→ mindegyik szűkített technikai jelentés, amely NEM fedi az eredeti általános „mozgás–haladás” fogalmat.

Ez azért van, mert: A magyar őrizte meg az eredeti nosztratikus, tág jelentést. 
A többiekben a szó specializálódott a forgó mozgásra, az óind eredet pedig enyhén fura, erőltetett nem valós kapcsolat. 
Nem jelentenek járást, nem jelentenek mozgást → és még hangalakilag is alig hasonít!

5. A JÁROM tehát nem a forgásból származik, hanem: a mozgásba fogás eszköze → JÁR-OM = amivel JÁRATOK

Ezért:

• Magyar: jár = halad, megy, működik
• Magyar: járom = az eszköz, amely a mozgásba fogást elvégzi
• Finn–permi / óind: forgás, küllő, kerék

6.   összegezve:

• a magyar ’jár’ az eredeti
• általános mozgásjelentést őriz
• ebből belülről fejlődhetett a ’járom’ mint „mozgásba fogó eszköz”
• a finn–permi és ind nyelvek specializálták: forgás / kerék
•  a PIE-küllős etimológia kitekert: de még így is csak a leszűkült jelentést látja
• a magyar őrizte meg a pre-szakadás előtti szemantikai egészséget