Hát ez az, ez rám illik. És most pár sorban elmesélem, okulásképpen , bár természetesen minden eset más , de azért az általános motivumok ismétlődnek.
Az akkor 24 éves feleségemmel leültünk komolyan
és megbeszéltük a gyerek témát. Egyetértettünk hogy albérletben és abban az anyagi helyzetben szó
sem lehet róla, meg különben is idő van bőven.
Ezzel téma kipipálva.
Idő múlva vettem észre hogy gömbölyödik , alkatánál fogva kb. 4 hónapos terhesen lehetett észrevenni.
A gyerek megszületett , és nagyon elérzékenyülök
stb., viszont a házasság tönkrement , válás stb.,
mert akit igy becsapnak és belekényszeritenek egy
apaságba, nem biztos hogy valaha is megbocsájtja
vagy bizalommal van a késöbbiekben a másik iránt, ami egy házasságban kész katasztrófa.
Az sem szivderitő , ha valakit tenyészménként használnak, az anyai ösztönök beteljesülése érdekében.
Szóval, bár a topicnyitó egyes érveivel nem értek
egyet ,úgy gondolom , hogy ha nem érzi magát
érettnek az apaságra, szeretne még néhány évet
egy (majd általában még egy )gyerek felelössége nélkül élni, ne hagyja magát kényszeriteni.
Álljon a sarkára, és a családtervezés szót valóban
töltse meg tartalommal.
Ha a barátnő pedig emiatt elhagyná ( mármint mert 28 éves korában nem szülhet egy barátnő mintájára), azt nem is kéne olyan nagyon bánni...
Akkor ez a kapcsolat érzelmileg egyáltalán nem olyan megalapozott , a szülés után a férfi mindenképpen háttérbe kerül(ne).
De a barátnőre is lehet hatni olyan észérvekkel ,
hogy "rendben van, szakitasz, és azt gondold hogy azonnal találsz egy megfelelő férfit/társat/férjet
aki már erektált állapotban alig várja hogy megtermékenyitsen? Nem célszerübb a kapcsolatunkat úgy megtervezni, hogy akkor legyen gyerekünk, minkor mindketten szivből akarjuk ? Egy 28 éves nő még semmiről sem késett le.stb.."
Persze , kivülről, topicban könnyü okoskodni, de
döntést magának a résztvevőnek kell hoznia...Sok szerencsét hozzá.