Ezt mondta neked a prédikátorotok.

———————

 

Tévedsz, nekem senki sem mondta azt, amit itt írok, mert én az én véleményemet, látásomat közlöm Veled, s nem másét.

 

Amikor más véleményét is közlöm, akkor azt idézőjelbe téve teszem, forrás megjelöléssel, de ez nálam ritka, elég erősek a kezeim ahhoz, hogy elbírja a Bibliát, és egyedül olvassam, tanulmányozzam, a bennem lakozó Szent Szellem vezetésével.

 

Képzeld, a múltkor azt is kipróbáltam, hogy csak csak egyik kezemmel tartottam a könyvek könyvét, és képzeld el, az is sikerült, és nem lett izomlázam sem! 😀

 

———————-

“Ennél a fogadásnál semmiféle tizedet nem fizetett, csak olajat öntött a kőre, amit oszlopul felállított.”

 

————-——-

 

Segítek neked, nem mondtam egy szóval sem, hogy Jákob már ekkor bárkinek is adott volna tizedet, lévén ekkor még nem kapott az Úrtól semmit. 

———————-

 

Jákób a fizetségét Bálámtól nem aranyban vagy ezüstben kérte, hogy abból tizedet tuott volna akárki fia borja papjának fizetni,ahogyan azt prédikátorod elhitette veletek,hanem jószágokban.

 

———————-

 

Duplán segítek most Neked ennél a résznél, mert ismét 2 tévedésed is van itt.

 

Az egyik sima, elírásszerű, lévén Jákob semmiféle fizetséget nem kapott az utána kb 600 évvel élt Bálámtól, hanem csak Lábántól kapott fizut, ezt valszeg elírtad.

 

A másik az, hogy sem a prédikátoraink, sem én nem mondtam azt, hogy Jákob Lábántól pénzben kaptam volna a fizuját, akkoriban a pénz csak kiegészítő fizetési eszköz volt, minden bizonnyal végig azt a megegyezést követték, ami le van írva szépen itt az Igében, azaz az állatok egy részét kapta meg fizetségként.

 

Aztán, ha azokból adott el pénzért, valami más áru, eszköz, stb. megvételi céljából, akkor adott el, ha minden mást szintén csak csere útján szerzett be, akkor nem adott el soha egy állatot sem, de valszeg egy részét bizti pénzé tehette, lévén a vagyon egy részének kp.-ban tartása mindig egyszerűbb volt minden korban fizetőeszközként. 

——————————

“Erről szól a Szentírás. Szó sincs arról, hogy Jákób az alatt az idő alatt,amíg Lábámnál szolgát,

bárki fia borja papjának tizedet fizetett volna.”

 

——————————

 

22.És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

 

Tévedsz, mert egyáltalán nem lényeges az, hogy külön le van-e írva Jákob ezen ígérete után az, hogy azt Ő pontosan miként is tartotta be akkor, amikor Lábánnál szolgált!

 

Mert Jákob igaz ember volt, és az első csalása után betartotta a fogadalmait, azaz nem amiatt biztos az, hogy Ő igenis adott tizedet az Úrnak a Lábánnál való szolgálata idején az Úr által Neki adott javakból, mert az és annak pontos mikéntje ezen fogadalma után külön le van még írva az Igében, hanem amiatt tény ez, mert egy igaz ember igaz szava és fogadalma van mögötte!

 

Tehát Jákob igenis adott tizedet az Úrnak a Lábánnál eltöltött szolgálata idején, lévén megfogadta az Úrnak azt, hogy amit Neki ad, Ő annak a tizedét az Úrnak vissza adja. Jákob nem gyűjtögette az Úrnak adandó részt, hanem szépen odaadta Neki valamilyen formában rendszeresen.

 

Nem lényeges tehát az, hogy miként és kinek adta oda pontosan, hanem a lényeges maga az a tény, hogy amit kapott az Úrtól, annak tizedét visszaadta az Úrnak. 

 

És biza ezt megtette a Lábánnál való tartózkodásakor is, lévén úgy szólt az Istennek tett ígérete, hogy amit az Úr Neki ad, annak a tizedét visszaadja az Úrnak. Márpedig az Úr már adott Neki a Lábánnál való tartózkodásakor is javakat, azaz nem mondhatta azt az Úrnak, hogy “Uram, nem adok még Neked tizedet, mert még nem kaptam Tőled javakat”, hiszen kapott bőven az Úrtól már Lábánnál is javakat!

 

——————————————-

“A Lábám és a Jákób között szövetségkötés alkalmával semmiféle áldozat nem került bemutatásra,

ahogyan azt prédékátorod elhitette veled. Egyszerűen csak a szövetségre emléleztető oszlopot állítottak. Semmi egyébb nem történt.

 

A leölt állatok nem oltáron kerültek feláldozásra, hanem vendégségül szolgáltak, a rokonságtól való elbúcsúzás alkalmára.

 

1. Mózes 31:54.Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.

 

Jákób elindul a haza felé vezető úton.”

 

 

——————————————

 

Ezt Te eléggé félreértelmezed, mert igenis Lábán és Jákob szövetségkötése miatt történt ekkor áldozat bemutatása Istennek, és Lábán ezt az áldozatot ott és akkor megvárta, részt vett e veje meghívására a szövetség megkötése miatti szerzett vendégségben, és csak másnap reggel e vacsora után tért haza.

 

Olvasd el szépen, lassan, végig ezt a részt, és akkor Te magad is láthatod, hogy ez az áldozás e szövetség pecsétje volt, s ne hagyd ki abból az 55. verset, ahogyan tetted!

 

51.És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam én közöttem és te közötted,

52.Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.

53.Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.

54.Akkor Jakob ÁLDOZATOT öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.

55.Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.

 

 

Tehát a rokonoknak Jákob által adott vendégség és az igenis bemutatott áldozás nagyonis a pecsétje volt ennek a szerződésnek, de Te biza kihagytad az idézett igékből az 55. verset is, ami azt bizonyítja, hogy az áldozás és a vendégség még mind Lábán jelenlétében és mind miatta és a Vele való szövetségkötés miatt történt! 

Összegezve az állapítható meg, hogy egyáltalán nem lényeges az, hogy Jákob pontosan miként adott tizedet az Úrnak, én sem taglaltam ezt egy szóval sem, mert az Ige ezt nem taglalja, csak azt adja elénk az Ige, hogy tett ezzel kapcsolatban Istennek egy ígéretet a csibészségét elhagyó, Istennel szerződést kötő Jákob, aki ezt minden bizonnyal meg is tartotta, lévén igaz emberré vált, aki tartotta az ígéreteit.

 

Ezért Nála nem szükséges az, hogy a nagyapjához, Ábrahámhoz hasonlóan le legyen írva az, hogy mely egyházi személynek és pontosan milyen formában és milyen rendszerességgel adta oda Isten földi céljaira az Úrtól kapott javak tizedét, mert Jákobnál csak az elv a lényeg, míg a tized pontos odaadási módjának leírását az Ige csak Ábrahámnál tartotta szükségesnek közölni.

 

Én úgy gondolom, hogy amiatt közölte a tized odaadásának a mintáját Ábrahámnál Isten az Igében, mert az volt a minta arra, hogy később miként adtak az Úrnak mindazok tizedet, akik adtak.

 

A lévitáknak is úgy adott tizedet a többi törzs, ahogyan Ábrahám adott, és úgy vélem, emiatt Jákob is ugyanúgy adott tizedet, ahogyan Ábrahám adott és ahogyan később a lévitáknak adott a többi törzs, azaz szépen, a pap elé vagy a kezeibe letéve, ahogyan Ábrahám is tette, mert így van Istennek ebből haszna itt a földön, s nem úgy, hogy a megkapott javak tizedét egyfajta plusz áldozatként elégeti az Istennek tizedet adni akaró ember.

A tized így hasznosult mindig itt a földön, s nem füstbe ment tervként, úgy, ahogyan Te azt sugallod Jákobnál igei alap híján!