Kotori-öböl kalandok gumicsónakkal #13: Kék-barlang, nyílt tenger
(link az előző részhez: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=170237630&t=9172969)
A nyaralás utolsó előtti napján tökéletes volt az időjárás a Kék-barlang (https://maps.app.goo.gl/jLzngMeSEeFXao298) túrára. Tavaly már voltunk a nyílt tengerről megközelíthető képződménynél (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167566434&t=9172969), akkor fürdésre is sor került, most viszont egyedül mentem, így ez egy teljesen másfajta élmény volt: a nyílt tengeren egyedül még nem hajóztam (na meg nyilván ez a part mentén közlekedés nem is "igazi" nyílt tengeri élmény, a partoktól eltávolodva, de azért más élmény, mint amikor minden irányba elnézve látszik a part). A Kotori-öblön a szállásról 40 perc alatt keresztül vágtattam, a tenger velem volt. Az öbölből kiérve azonban teljesen más arcát mutatta: viszonylag nagy hullámhosszal, haladási irányra merőleges, part felé nagyokat dobó nagyobb hullámok és köztük kisebb "bukkanók" tették számomra az utat nehezen teljesíthetővé. Alig lehetett siklásban tartani a csónakot, mert ekkor már nagyokat csapódott az orra a keresztbe érkező hullámokon átbukva, miközben minden ilyen hullám kicsit félelmetes oldalgyorsulással tolt a part felé. Emiatt megpróbáltam kijjebb menni, ami pedig pont az ellenkezőjét hozta: hiába tájoltam a csónak orrát ferdén a partok felé, valahogy egyre messzebb kerültem tőlük. Aztán valahogy mégis sikerült akklimatizálódni és megtalálni azt a technikát, amivel az irány és sebesség is többé-kevésbé tartható volt. Többször eszembe jutott Béci és a kalandjai, na mondom ez nyilván töredéke annak, amiket ő szokott átélni, érdekes lehet egyedül annyit bóklászni a nyílt tengeren.
Végül sikerült odaérni. Természetesen én voltam az egyetlen, a partok mentén csak 1 vitorlás imbolygott, a távolban pedig szintén kivehető volt egy fehér valami, de az már nagyon messze volt. Éles kontraszt ahhoz képest, hogy napközben itt hemzsegnek a turistákat szállító RIB-ek és nagyobb fürdőző hajók.
Dagály volt, ami a nagyobb hullámokkal együtt vicces helyzetet eredményezett: a két bejáratnál sokkal közelebb volt a "plafon", mint múltkor, vagyis a nyugati nyílásnál már fejre vigyázni kellett, a keleti nyílásnál pedig a szélesség volt kisebb, így az oldalról érkező hullámok miatt kellett odafigyelni arra, hogy a közepén tartsam a csónakot:
A barlang körül és bent is vidám csivitelés keveredett a tenger morajlásával, fecskék köröztek a sziklák körül. Tavaly nem láttam egyet sem, most vagy az év jó szakaszában érkeztem, vagy csak a nagyobb hajós forgalomkor nem mutatják magukat. Mivel a nyugati bejáraton akadálytalanul tudtak a hullámok bejutni, így bent is viszonylag nagy hullámverés volt, eszembe sem jutott kikötni vagy horgonyozni, nem kerestem a bajt. Inkább mindkét irányból átcsorogtam a barlangon, elraktározva magamba a színeket és hangokat. Mint egy tegnapi felhívásból kiderült, szinte az utolsó pillanatban sikerült felkeresnem a barlangot: a következő hónaptól már csak engedéllyel lehet felkeresni (Blue Cave in the Register of Speleological Objects from September, visits only with permission).
Majd irány vissza, az öböl felé. A nyílt tenger elhagyása után az Arza-erőd (https://maps.app.goo.gl/f7YWuquHyEawHh7y6) sziluettje rajzolódott ki a felkelő nap ellenfényében, ami már az első nyugisabb külső öböl közelségét is jelenti a part mentén. Magáról az erődről a többihez képest keveset tudni (pl. ☰ Fort Arza on Lustica in Montenegro ∷ MonteGuide, Загадочная Арза (еще немного на тему австро-венгерских крепостей в Черногории) — Monteonline — недвижимость в Черногории, Arza torony, a titkolózó - Ifj. monarchista), annyi biztos, hogy 1850-től a Habsburg birodalom építette fel 3 év alatt, és hivatalosan nem látogatható, bár ez nem szoktam megakadályozni az érdeklődőket.
Az erődöt elhagyva egy újabb sziget (Otocic Gospa - https://maps.app.goo.gl/NTuCgzf19nXuCGVN8)és rajta fekvő Zanjica monostor (Žanjica Monastery - Wikipedia, the free encyclopedia) tárul elénk, melyről már a 15. századból is maradtak fenn iratok, de feltehetően a 12. században alapították.
Ma az internet pedig dugig van a szigetről magasból készült (pl. drónos) stockfotókkal (otocic gospa - Google-keresés), hiszen itt a Kotori-öböltől eltérően nagyon sekély a víz (helyenként alig 30 cm!), így világoskék, átlátszó a tenger, lelátni az amúgy is tiszta vízen keresztül a fenékre, ahol szép halak úszkálnak. Szóval nem véletlenül van itt strand és szokott sok hajó is horgonyozni (https://maps.app.goo.gl/cyFUYLuqHL9aq5un8).
A szigetet viszont a kihelyezett tábla szerint tilos úszva és/vagy strandruhában megközelíteni, tehát aki hajóval megy, gondoskodjon a vízhatlan zsákban öltönyről és nyakkendőről.
Innét már eseménytelenül zajlott az út vissza az öbölrendszer mélyéről, mivel bent közel tükörsima víz fogadott, amin pikk-pakk elhaladtam a korábbi napokban megtekintett Herceg Novi és a tengeralattjáró barlangok mellett, a Tivati-öböl szélén, a Kamenari szoroson át a perasti szigetekig, majd egy hirtelen balkanyarral a Morinji-öbölre fordulva várt az "anyakikötő", Kostanjica, hogy a csónakot szétszerelve, elpakolva másnap indulhassunk haza.
