Kotori-öböl kalandok gumicsónakkal #12: balatoni hangulat, avagy a Tivati-öböl

(link az előző részhez: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=170236039&t=9172969)

 

Volt egy része a Kotori-öbölnek, ahol még sem a szárazföldön, sem vízről közelítve nem jártam: a Tivati-öböl (https://maps.app.goo.gl/cpVPFn7HbhZzzbUj8). Az ember csak úgy elhajózik mellette, ha éppen Herceg Noviba, a tengeralattjáró bázisokhoz vagy a Kék-barlanghoz igyekszik. Itt volt végre az idő felderíteni ezt is. Az egyik reggel sikerült teljes szélcsendet kifogni, így az amúgy is nyugis tenger ezen a környéken végleg kisimult. Érdekes élmény a Kotori-öböl többi részéhez képest, mivel itt nem merednek egyből a part mögött hatalmas sziklák, lapos a táj, szóval a hullámok hiányában egészen balatoni hangulat fogott el.

Északról érkezve először az öböl legnagyobb kikötőjéhez, a Porto Montenegrohoz értem (https://maps.app.goo.gl/6D4N53dL183hEJTJ8), ahol meg lehet nézni, mire lehet elverni pár milliárd fityinget, ha már befizettük a közüzemi számlákat és még mindig maradt egy kevés a zsebünkben: brutális méretű motoros yachtok vannak itt kikötve, illetve horgonyoznak a kikötő mellett (pl. helikopterrel a fedélzeten, mert hát mi van akkor, ha be kell ugrani a szárazföldre és nem akar valaki a tegnap tárgyalt dugóban ülni).

Szintén Tivatban állomásozik és most saját szememmel is láthattam a velünk élő balkáni történelem egy fontos darabját, a Jadrant, amely Montenegró EU-s csatlakozásának egyik jelenlegi akadálya - legalábbis részben büszkeségi, részben mondvacsinált balhéból, de jól jellemzi a bonyolult balkáni viszonyokat (Kis határ, nagy konfliktusok | BALK Magazin). Szép darab, az biztos, nem csoda, hogy a horvátok szeretnék visszakapni.

A marinától délre viszont kevésbé szép darabokat is látni: a Navar Yacht Service területén például egy részben kiégett motoros yacht mutatja, hogy a gazdagok élete sem csak játék és mese, a tűz a tengeren is tűz, szóval csak óvatosan az üzemanyaggal és az elektromos berendezésekkel.

Innét már végig totál feszített tükrön tudtam közlekedni.

Átvágtam az Ostro Cvijeca és Sveti Marko szigetek között, ezzel eljutva az öbölrendszer legdélebbi részére. A balatoni referencia nem véletlen, ugyanis a kiszögellés keleti csücskében van egy lápos tájvédelmi terület, a Tivatska Solila (https://maps.app.goo.gl/K25S9vTqoFbFdpK26), ami a fordító szerint sólepárlót (is) jelent. A közel 150 hektáros placc madártani szempontból kiemelt jelentőségű (Tivatska solila - Tivat Travel | Tourism Organisation), a vízen a parttól jó messze elhelyezett bója is figyelmeztet arra, hogy honnét tilos a hajós forgalom.

Innét nem is olyan messze viszont olyan "karavánt" láttam, amit még nem sikerült megfejteni: egy nagy daru/réselőgép pontonon, hozzákötve egy komphoz, ami hozzá van kötve egy uszályhoz. Hogy mit csinálhat itt ez a géplánc, nem tudom, de érdekes volt látni mindezt a tájvédelmi körzet szájánál:

Ennél már csak a kísértethajó volt érdekesebb látvány: aki Rejtő Jenőt olvasott már, biztos azonnal asszociál több klasszikus regényre is. Az előző hajócsoporttól nem messze egy lerongyolódott, rozsdás vitorlás horgonyoz, aminek hídjáról egy kalózkapitány kémleli a keleti eget:

Rákeresve kiderült, hogy az eredetileg ukrán Valeannáról van szó (Vessel Characteristics: Ship VALEANNA (Pleasure Craft) Registered in Ukraine - Vessel details, Current position and Voyage information - | AIS Marine Traffic), egy másik tengeri forgalmat rögzítő oldal szerint 6 napja mozgásban is volt (VALEANNA Current Position (Pleasure Craft, MMSI: 272140700) - MyShipTracking).

A hajót elhagyva a Sveti Marko sziget takarásában egy csomó kisebb vitorlással találkoztam, békésen horgonyoztak. Maga a sziget nem látogatható, több helyen tiltó feliratok utalnak erre. Lerongyolódott beton infrastruktúra látszik helyenként, pedig pont a kedvező adottságoknak köszönhetően kiválóan lehetne a kisebb vitorlásokra fejleszteni ide.

Innét nyugatra haladva érjük el a Gospa od Milosdra (Gospa od Milosti - Wikipedia) szigetet (ami Otocic Otok néven is ismert, és nagyon szép régi térképeken is már helyet kapott, lásd a Habsburg 2. katonai felmérést: Otok [Montenegro] | Arcanum Maps). Szemben a perasti szigetekkel, itt állandó jelenlétet biztosít az egyház, ezt korábban egy videón is láttam (sajnos most nem találom), de majdnem pórul is jártam emiatt, ugyanis már készülődtem a kikötéshez, amikor meghallottam az ugatást, így a parttól távolodva nyugtáztam, hogy bizony éber házőrző kutyákat is tartanak, akik nem fogadtak volna barátságosan.

 

Bár kevésbé látványos, mint a perasti szigetcsoport, mégis szép a sziget és a rajta álló monostor, külön kedvencem a napóra. Érdekesség viszont az, hogy keleti irányban a sziget bővül: hagyományos tégla törmelékkel töltik fel a tengert, ezzel növelve a szárazföld méretét. Nem tudom, mi ezzel a cél: egyrészt miért kell nagyobb terület, másrészt vajon mennyire bírja a tengervizet hosszútávon a vörös tégla? Ki tudja. Mindenesetre a kutyák érkezésem után végig követtek a parton, így amikor a Nap a sziget épületei fölé ért, és útnak indultam visszafelé a Tivati-öbölből, kipipálva az utolsó eddig hiányzó részt is az öbölrendszerben.