Kotori-öböl kalandok gumicsónakkal #9: a tivati tengeralattjáró(k)

(link az előző részhez: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=170227878&t=9172969)

 

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a Kamenari-Lepetani komppal átkeltünk az öböl keleti felére, aminek egyetlen oka volt: Tivatba akartunk eljutni, hogy megnézhessük a haditengerészeti örökség múzeumot (https://maps.app.goo.gl/KvutJYQkY3Zrm2458), amit mindenki a kiállított katonai tengeralattjárókkal azonosít. Egy utcával odébb, a part mentén a kishajós kikötő és a yacht klub között ingyen és kényelmesen lehet parkolni (https://maps.app.goo.gl/VwhHjz46et7Lp6Xx7), onnét 2-3 perc séta maga a múzeum. A tengeralattjárók kívülről és az udvarra kirakott egyéb vasak (egy járőrhajó, légvédelmi gépágyú, horgonyok stb) ingyen megtekinthetők, belépőjegy fejében a belső kiállítás és a tengó belülről is látogatható - ez utóbbit ajánlom, hiszen nem gyakran van lehetősége az embernek valódi katonai tengeralattjáróra tévedni.

A kiállítótér is sok érdekességet tartalmaz. A klimatizált csarnokban a hajós tárgyak, makettek, rajzok, korabeli dokumentumok mellett egy helyi festőművész helyenként giccsbe és nemzeti romantikába hajló, de a témához többnyire illő és illeszkedő alkotásai (hajók, tengerparti építészet, tengerészek és szép montenegrói lányok stb) is kiállításra kerültek, így kitölve az amúgy szellős teret.

A konkrét hajós kiállítási tárgyak között a később megtekintett tengeralattjáró fotója is látható, még szolgálat közben:

Emellett van itt még mélytengeri búvárruha, hajócsavar, mini kutató tengeralattjáró, távirányításos aknakereső tengeralattjáró, horgony stb:

 

Aztán innét visz át a tárlatvezető a 821-es számú tengeralattjáró gyomrába. A kisebb, 912-es számot viselő sajnos nem látogatható, kérdésemre az volt a válasz, hogy egyszerűen túl szűk a nem szakavatottaknak, mindenhol mindig mindent bevernénk, így csak a nagyobb járható be belülről. A Das Boot és Vadászat a Vörös Októberre, és a hasonló klasszikusok óta azért lehet sejtésünk arról, hogy a nagy tengók belülről nem olyan tágasak, de most végre saját szemmel is sikerült meggyőződni róla. A hosszában bejárható tengeralattjáró szintén klimatizált, ami sokat segít abban, hogy az tűző napon álló fémszivarban nyugodtan lehessen elmerülni a torpedóvetőcsövek, a navigációs eszközök, a motorikus és elektromos részek, valamint a mindenféle műszer, szelep, kapcsoló részleteiben. Az egész testet átlengi az a tipikus gépzsírszag, ami hajókon és vonatokon szokott előfordulni, a félhomály mellett ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ember picit beleképzelhesse magát a rajta szolgált tengerészek szerepébe. Már csak a dízelmotor mély morgása és a finom rezgés hiányzik hozzá.

 És most már azt is tudom, milyen lehetett a WC használat vagy az alvás egy ilyen jugoszláv tengeralattjárón, ami jellemzően 2-3 hetes járőrözéseken vett részt az Adrián. A tengók által is állomásozásra használt barlangokról pedig egy következő posztban fogok beszámolni, mert idén is sikerült őket felkeresni - végre mindet. A tivati kiállítást szerintem nem érdemes kihagyni, kint és bent is egyaránt kellemes időtöltést garantál az érdeklődőknek.