Akkor lássuk a Pári geotorony túráját:

 

Geodéziai tornyok

Macskahegy

 

 

 

2025. 04. 09.    szerda                  Reggel csodaszép idő fogadott. Terveztem már ismét egy geotúrát, hát gyorsan előkészültem, és 9 óra után nem sokkal, már a vonaton ültem a dombóvári vonalon. Flottabb lett volna a nap, ha Szakály-Hőgyész-re pontosan érkezem, és 4 perces átszállási idővel elérem a buszt, de az eddig perc pontos vonat, pont Pincehelyen kezdett sokat várni a szembejövő váltásra, így inkább leszálltam, s választottam biztonságos „B” tervet. 

             Így kivártam a 76 percnyi várakozást, átbuszoztam Tamásiba, majd ismét némi várakozás után megérkeztem Páriba. Csuda hangulatos kis falu, a megállóval szembeni hatalmas temploma nagyon impozáns. Aztán a gyaloglás kezdetén egy fantasztikus hangulatú ház mellett vitt el az utam. Egy kis hídon vezet felé a járda egy régi Norton-kút mellett. Kicsit el is „tündéreztem”, milyen klassz lenne itt lakni…  

              

              A falu végén elfogyott az aszfalt, és egy mélyúton kezdett kapaszkodni a hegyre az út. A környező fák, bokrok már virágoztak, igazán hangulatos volt a kapaszkodás. Aztán egy bukkanóból kilépve, észrevettem valamit a fűben, –gyors fénykép– s kiderült, hogy egy róka… volt. Nem sok időt hagyott! Jól feldobta a hangulatomat, s szinte észre sem vettem, hogy már fel is értem a tetőre.  

              Egy, a térképen nem szereplő úton egészen a torony szintjéig jutottam. Közvetlenül a torony mellett egy vadász les is van: jól elvannak egymással a nagy- és a kistestvér! 

  

Felmászva a nagyobbik torony tetejébe, s különleges kilátás fogadott: izgalmas dombos vidék, felszántott földek, zöldülő erdők és szőlő ültetvények. A távolban még Tamási házai is feltűntek.

  

           A torony lábánál lévő orgonabokrok, már kezdtek virágozni – nekem ez már a hamisítatlan tavasz biztos jele. Visszafelé, a présházak felé menő, másik utat választottam. Élvezettel ballagtam az elmélázó házikók előtt, majd a temető mentén visszaértem a faluba. 

           Az érkező busszal ismét Tamásiba mentem, majd kicsivel később már Szakály felé robogott velem a mai utolsó busz. Egyszer csak megakadt a szemem az út mentén egy fantasztikus templomromon a mező közepén. (Sajnos a fényképezőm már el volt csomagolva!) Mint kiderült a Somogyi templomromot láttam, s olyan mély hatással volt rám, hogy egy netről vadászott képet raktam ide. Azt hiszem, fogok én még magam is készíteni itt képeket!  

 

            Szakály-Hőgyész állomásról még megkukucskáltam távolban a hegy oldalán lévő Szentkúti templomot, ahol tavaly ősszel jártam egy túrám kapcsán. Aztán nyugalmas, békés úton felértem Budapestre, és koraesti órákban haza is jutottam. Élmény dús, szép túra volt!