Haraszti Miklós: A zsarolási haladvány

...A volt titkosszolgálat aktái közül jószerével csak egyetlen ügyosztályét használhatják az átvilágítók: a hírhedt III/III-ét, amely a „belső ellenségre" szakosodott. Zömmel ennek az iratai kerültek át a Történeti Hivatalhoz. Márpedig az állambiztonságiaknak volt még négy másik ügyosztályuk: a „hírszerzés" (III/I), a „kémelhárítás" (III/II), a „katonai elhárítás" (III/IV), és a „technika" (III/V). Ezeknek közös ügynökhálózatuk volt. Mind az öt ügyosztály dolgozott a hazai lakosok ellett is, aszerint, hogy éppen hol tartózkodott a célszemély.
Amikor külföldön jártam, a III/I vett gondozásba. Idehaza a külföldi újságírókkal folytatott beszélgetéseimről a III/II számolt be. A besorozott Orbán Viktort a III/IV próbálta - sikertelenül - besúgónak beszervezni. A III/V mindegyik ügyosztály áldozatainál telepített poloskát. A kommunista szereplők számra naponta készült jelentésekben a titkosrendőrség elemzői nem választották szét az öt ügyosztály munkáját.
Most tehát a következő a helyzet. Az átvilágító bírák és a valahai áldozatok csak arról szerezhetnek tudomást, amit a szolgálatok jónak látnak. A mai biztonságiak teljes jogú használói a III/I, a III/II, a III/IV és a III/V valahai ügynökhálózatának és papírjainak. Ne higgyék, hagy kicsiny dologról van szó: sok ezer hálózati nyilvántartó kártyáról beszélünk, megzsarolt és ellenőrzött magyarok tömegéről, itthon és külföldön.
Ma mind az átvilágítás, mind a Történeti Hivatal önmaga hivatásának megcsúfolására kényszerül, hiszen régi hálózatokat enged tovább élni. A bírák és a Hivatal munkatársai naponta szembesülnek ezzel, amikor a szolgálatok megálljt parancsolnak nekik. Minden olyan ügyben, ahol az iratok visszatartását észlelik, rosszul döntenek, amikor nem tiltakoznak a demokrácia fórumain. Mondhatják ugyan hivatalnokmentalitással, hogy nekik nincs dolguk a törvény szellemével, csak a betűjével. Valójában arról döntenek naponta, eltitkolni segítenek-e a múltat, vagy felszámolni.
Mivel mentegeti a mai hatalom ezt a botrányos folytonosságot? Boross Péter, Nikolits István és Kövér László válasza: haza csak ott van, hol kémszolgálat is van. Mindkettő összeomlana, ha a pártállami beszervezések teljesen átvilágíthatóvá válnának. Ugyanide vezetne, ha minden állampolgár megkapná a rá vonatkozó egykori jelentéseket: hiszen akkor lelepleződnének az ügynökök.
Az érvelés hazafias részéről szívesen hallgatnám meg nyugati szövetségeseink véleményét, amikor az ország már a NATO tagja, épp azon a déli szárnyon, amely ellen valaha a Varsói Szerződés megbízásából kémkedett.
De ezt a cikket nem azért írom, hogy bemenjek Boross, Nikolits és Kövér utcájába. A kémszolgálatokról folytatott vita szabálya, hogy bekötött szemmel kell tapogatózni, semmit sem szabad kimondani, mindent el kell hinni, és aki mást gondol, mint a szolgálatok urai, az álmodozó, hazaáruló, vagy mind a kettő. A hazafias muszáj helyett én inkább azt tekintem munkahipotézisnek, hogy bizonyos körök magukat védik a lelepleződéstől, miközben hatalmi ütőkártyaként fenn akarják tartani a fenyegetettséget a kormányfüggetlen közéleti hivatások, jelesül a jogászok és az újságírók körében."