Holdfénydoboz
A legfrissebb feltárások egyik fénypontja volt ez a teknősbéka-hátú edény. „Holdfénydoboznak”nevezték el,

 – utalva az „A Chinese Odyssey” című fantasy-filmre, ahol a varázslatos kincs lehetővé teszi az emberek számára, hogy térben és időben utazzanak. Az edény külseje négy sárkányszerű fogantyúból és bronz szalagokból áll, míg a belsejében egy lime színű jáde darab található, a dobozzal megegyező méretben és formában.

"Még a mai legjobb tervezők sem biztos, hogy képesek ilyen merész és ötletes alkotásokat létrehozni" Ezek a furcsa formájú, korábban soha nem látott tárgyak új ötleteket és távlatokat nyithatnak Sanxingdui kulturájáról szóló ismereteinkben.”

           

Az egyik legnagyobb kérdés, amely még mindig zavarja a Sanxingdui szakértőit: Mit tartott egykor a kezében a bronzból készült férfi?

"Az emberek szinte minden aspektusán vitatkoznak, az identitásától és a sárkánymintás ruházattól kezdve a fenséges fejfedőjéig és a mitikus állatok képeivel díszített talapzatig, amelyen büszkén áll. Mégis semmi sem keltett nagyobb érdeklődést, mint a gesztusai. A levegőbe emelt karokkal és mindkét kezének ujjaival, hogy lyukat képezzenek a közepén, a férfi szinte bizonyosan tartott valamit, valamit, ami valószínűleg elveszett, vagy az évezredek során szétesett. De mi volt az? Arany jogar – ez az egyik leggyakoribb javaslat.

Az ok egyszerű: alig egy hónappal a bronzember 1986 augusztusi felfedezése előtt egy 1,42 méter hosszú arany jogar került elő a lelőhelyről. A mintegy fél kilogramm súlyú jogart egy fapálca köré tekert aranyfólia réteg alkotta. A már régóta elkorhadt famaggal az arany jogar, amely annyira gyűrött, hogy kezdetben övnek hitték, a maga nemében az egyik legnagyobbnak bizonyult Kínában, valamint a világ többi részén sincs hasonló."

 

Arra nincs bizonyíték, hogy az arany és bronz használatának hagyománya több ezer km-re eljutott volna ide a Közel-Keletről. Úgy tűnik, hogy mindez itt fejlődött ki.

Más elmélet szerint Sanxingdui aranyhagyományának valószínűleg köze volt a kelet-ázsiai sztyeppei kultúrákhoz, amelyek nagyra értékelték az aranyat, és régóta dolgoztak az anyaggal de az nagyon valószínűtlen, hogy befolyásolták volna helyi bronz feldolgozását.

"Míg az arzénbronzot széles körben használták nyugaton, a Sanxingdui relikviák ólmozott ónbronzból készültek, amelynek alacsonyabb az olvadáspontja, és ezért nagyobb a folyékonysága, ami lehetővé teszi bonyolult részletek öntését."

 

Képek: A rejtélyes bronz szobor. Egy hal alakú jáde zhang, melynek csúcsán egy madár ül, és egy bronzfigura, aki egy madarat tart.

 

Az elefántcsontok titka

"Bár a lelőhely több gödöréből nagy számban előkerült elefántagyar eredete továbbra is vita tárgyát képezi, kulturális és vallási jelentőségük tagadhatatlan, így lehetséges válasz a kérdésre.

Sanxingdui idején a Sárga-folyó medencéjében szubtrópusi éghajlat uralkodott. A Jangce folyó medencéjének déli részén pedig trópusi esőerdő éghajlat uralkodott. Így nem lenne meglepő, ha a kutatók a modern technológia segítségével végül úgy döntenének, hogy az agyarak a környező régiókból származtak, nem pedig olyan távoli országokból, ahol ma nagy elefántpopuláció van.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Sanxingduinak bármilyen kapcsolata lenne ezekkel a földekkel. Cowrie-kagylókat, valamint kis jáde- és aranydarabokat találtak a helyszínről előkerült bronz rituális edényekben, a kagylók feltehetően az Indiai-óceánból származtak."

           

Képek: Az arany jogar halmintával. Elefántcsont az ásatási gödörben. A bronzból készült fa madarakkal.

 

A madár

"A Sanxingdui kultúrával kapcsolatban elért néhány konszenzus egyike, hogy a napot imádták. Ennek a hiedelemnek az egyik központi eleme egy hatalmas, 4 méter magas bronzfa, amely a helyszínről került elő, és amelynek ágain kilenc bronzmadár ül. (Más bronzfákat is találtak, de ez az egyetlen, amelyet eddig helyreállítottak.)

(A hegyek és tengerek klasszikusa) nevű mitikus földrajzkönyv a Shan Hai Jing , amely a Kr.e. 4. század előtt keletkezett, óriási fákról mesélt, amelyeken fekete madarak élnek. Figyelembe véve, hogy a "Chengdu" szó többszörösen szerepelt a könyvben, páran közvetlen kapcsolatot javasoltak a könyv leírása és Sanxingdui bronzfái és madarai között” .

"Tagadhatatlan, hogy a madárnak helye van Sanxingdui kulturális és művészeti köznyelvében"

Még 1986-ban, ugyanabban a gödörben, ahol a bronzfát – és a nagy állóembert – adták, a régészek egy bronz madárembert fedeztek fel, ragadozómadár karmokkal."