Montenegró gumicsónakkal #4: tengeralattjáró bázisok

A turistáknak 3 fő látványosságot kínálnak a Kotori-öböl motorcsónakos túrái: az öböl közepén lévő szigeteket, az előző bejegyzésemben bemutatott Kék-barlangot és a volt tengeralattjáró bázisokat, melyek a Hercegnovi-öböl keleti partján találhatók (itt, itt és itt). A leírások alapján az 1950-es évektől kezdték építeni ezeket a létesítményeket a jugoszláv haditengerészet számára végig az Adrián (Horvátország déli részén szintén megmaradt belőle pár, bár azok tudtommal nem tengeralattjárók, hanem különféle naszádok és őrhajók számára nyújtottak búvóhelyet), hogy a saját gyártású 13 darab tengeralattjáró légitámadásoktól és felvételezéstől védett és rejtett helyen tudjon állomásozni (az utolsó megmaradt példány a tivati hajózási múzeum udvarán tekinthető meg kívülről-belülről). Mindegyik 100 méter hosszú, 10 méter mély csatornával rendelkező alagút szabadon látogatható, nappal elég fény szűrődik be a bejárat irányából, hogy ne kelljen lámpát használni. A rend kedvéért azért a fehér körfényt felkapcsoltam, hogy legalább egyszer az életben használjam valamire.

Mindegyik barlang kicsit más, és mindegyiknek érdekes hangulata van, hiszen nem mindennap jut el az ember ilyen helyekre, főleg nem a saját vízi alkalmatosságával. 'Vadászat a Vörös Októberre' fanoknak kötelező program. Összességében érdekes élmény, mert akár ki is lehet kötni odabent, ki lehet szállni, megnézni a kiszolgáló infrastruktúra maradványait, illetve mindegyik tövében strandolnak is, hiszen a kellő mélység és a beton "párkányok" kiváló lehetőséget adnak az ugrálásra. Nagyobb hullámoknál viszont érdemes picit óvatosan közlekedni az alagutakban, mert a hullám nagyon sodorja a csónakot a vége felé, ilyenkor a megfordulás sem annyira triviális. Oké, kis gumicsónakkal nem annyira nagy ügy, de egy hosszabb hajóval már okozhat fejtörést. A Kék-barlang felé vagy onnét visszafelé pont útba esik, így érdemes a két programot összekapcsoni.