Csipes: Kázmér Miklós szerint a magyar Csépes családnév i-ző nyelvjárási formája. Ilyenformán a csép ’magnak a kalászból v. hüvelyből való kiverésére használatos eszköz’ közszó -s melléknévképzős származékáról van szó. A Schlägli Szójegyzék (1405 k.) chepes címszava alapján a (csép-pel nem rokon) csepű ’kóc, szösz’ szó -s képzős alakjáról is szó lehet. Ilyenformán foglalkozásnév lehet ’cséppel dolgozó, csépeléssel robotot teljesítő földműves’, esetleg csepűs ’kóc-, csepűkészítő iparos’ jelentésben. – Mint a foglalkozásnevek esetén sokszor az is elképzelhető, hogy az elsőnek elnevezett nem a foglalkozása alapján, hanem valami eseményre, tulajdonságra, kívánságra utalóan kapta ezt az elnevezést személy- vagy ragadványnévül (1138-ból adatolt az idevonhatónak vélt Cepes személynév), amelyet a leszármazottak megkülönböztető névként örököltek. Ebben az esetben (rendszertanilag) apanévről van szó.

A csipa ’a szem sárgás váladéka’ szó kiindulópontként nem jön számításba, mert egyrészt annak magas hangrendben toldalékoló formáig nem adatoltak, másrészt ebben az esetben az -s képző esetén hosszú mangánhangzót várnánk.