emiatt 8 percet csökken a menetidő egy 2,5 órás úton, na azok az utasok iszonyatosan fontosak

Annyira fontosak, hogy évekre szivatjuk őket fél-másfél órával hosszabb menetidővel, csatlakozásszétveréssel, kábelvágással, egyvágányozással, vonatok kihúzogatásával és szétvágásával.

Aztán pedig létrejön egy a mainál drágábban karbantartható, utas szempontból esetenként kényelmetlenebb (eddig kisétáltunk az épületből, most majd lépcsőzünk kétszer, vagy várunk a talán épp működő liftre) vonal, ahol pár évvel az átépítés után már tíz perceket késik a vonat a pálya állapotára hivatkozva. 

Egyszer valaki számolja már ki, hogy a 100-as vonalon ezidáig értelmezhető eredmény nélkül elégetett több százmilliárd utasidőben mekkora veszteség volt. Ehhez képest szinte bármelyik mellékvonal fővonallá fejlesztése tiszta haszon, mert ott legalább rosszabb nem lesz a színvonal az átépítés után.