Ha megnézel egy korabeli amatőr-sávú Yaesu FR-101 & FL101 kombinációt (ilyenem is van, külön adó, külön vevő), akkor teljesen ugyanezen stílusban épültek.  Sokkal inkább meglepetés ebből a korból (amiről korábban írtam),  a CITI-FONE rádió (1965)  KF fokozata  ami nyáklemezre épült (mint a BRG FM10-160 vevője). Nem tilos ma sem ilyen forrleces konstrukciókat alkotni, nekem egy dobozban van többféle csőszegecs-gyüjteményem. Az pedig egy átmeneti időszak volt amikor bakelit lapra csőszegecseket tettek az alkatrészek lábához, aztán összedrótozták a kapcsolási rajz alapján - ebből lett a csőszegecs és a drót helyett a nyák-lap, de amit maratni kellett és fúrni, és nem is annyira flexibilis, a drótozást könnyebb korrigálni. Máig élő utódja az a perforált lap amin temérdek furat van 1/10 inch raszterrel, alul nyákpötty, oda rakod az alkatrészt ahová akarod és összedrótozhatod.  https://www.youtube.com/watch?v=x46t7AT6dvg

A régi csöves technikában az alkatrészek nagyobb mérete és a csőfoglalat szinte felajánlotta az akkori szerelési technikát, forrleceket, stb.  Volt egy másik átmeneti forma a totem-pole technika, ahol nem forrlecek voltak, hanem  5-6 mm-es műanyag rudak amit az egyik végén a (fém-)panelhez  (sasszié)  csavaroztak, feljebb pedig 2-3 keresztirányú drót vagy lemez képezett forrasztási pontot. Még egészen komoly tranzisztoros cuccokban is volt ilyen, xAnti biztos jobban ismeri mint én a vitorlázó repülőkben régen használt  szovjet rádiót,  ami ilyen szerelésű volt, nyák nélkül, mintegy a "levegőben" szerelve.  Szovjet katonai cuccokban is gyakran láttam ilyet.