DEAC

Búcsú Csire Zsuzsitól

Kedves Zsuzska, még nem fogtuk fel a történteket. Hirtelen itt hagytál minket. Egy ország összefogott érted, ennek köszönhetően rövid itt tartózkodásod alatt több élményben volt részed, mint másnak egész életében. Mi is rohantunk, hogy teljesítsünk néhány vágyad, és Te nagyon hálás voltál mindegyikért.
Kedves Zsuzska, tudd, hogy mi felnéztünk Rád! Azért, hogy ennyire erős voltál, hogy mindig mosolyogtál. Pedig otthon, a magad kis csendességében lehet, hogy féltél, talán sírdogáltál is, de aztán kiléptél a nagyvilágba, és ismét a boldogságot sugároztad felénk. Megtanítottál minket arra, hogyan éljük meg a jelent, hogyan éljünk meg minden egyes pillanatot. Hogy ne szomorkodjunk azon, ami volt, és ne görcsöljünk azon, hogy mi lesz. Csak éljünk, azt mondtad. Mert minden perc egy ajándék.
Kedves Zsuzska, azért maradhattál volna még egy kicsit. A Debreceni Egyetemen nagyon vártak Téged. Ez még teljesülhetett volna, hiszen annyira vágytál rá. De az idő elfogyott. Eljött az a fránya utolsó szívdobbanás, amiről többször beszéltél…
Kedves Zsuzska, igen, Te ott fent. Reméljük, most már boldog vagy. Már nincs kórház, már nincs tűszúrás, se félelem, se szenvedés, se fájdalom. Egy fénylő csillag lettél az égen, mi pedig örökre a szívünkbe zártunk.

(NyD)