Összességében tehát: 
Ha a létélményünk szerinted látszat, akkor az szükségképpen azzal járna, hogy minden egyéb tapasztalásunk is látszat, beleértve a külső érzékszervi élményeket. 
Ez esetben nem lenne tapasztaló alany aki felfogja az érzékeléseket, hiszen a tapasztalás tárgya is látszat kell legyen, ahogy az anyagtalansága is az. 
Mivel az önreflexió folyamatában a tapasztalat tárgya maga a tapasztaló alany, így az is látszat kell legyen.
Tehát az a feltevés, hogy a tudatunk anyagtalannak tapasztalása látszat, nem ahhoz vezet, hogy akkor a külső érzékletek valódiak, hanem ahhoz, hogy minden érzéklet látszat. 
Ez esetben, ha attól eltekintünk, hogy a látszat valóságodnak nincs aki tapasztaló alanya, akkor annyi maradna, hogy látszat minden érzékletünk és tapasztalásunk, látszat ateista alanyok tapasztalják a látszat materializmust a látszat valóságban. Ez tehát egy filozófiai zsákutca, mert semmi haszna nincs.