Teresa7
2024.03.16
|
|
0 0
44956
|
Szabó Lőrinc
Őrizni fogsz
Mint százkezű szél a riadozó vetéseket, megrohanlak, vagy mint a nap, mikor reggel beleveti magát karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak: a hálám rohan meg. Rettenetes fény gyúl át rajtam: nem látlak tőle, pedig itt vagy s te magad keresed az ajkam.
Nem látlak – Emberek vagyunk még? Káprázat visz hintázva föl-le. Egyszer, súgod, egyetlenegyszer! Aztán zuhanok, mindörökre.
Egyszer, súgod még, s én kialszom, feketén, kábultan, halottan, de te már megőrzöl, ahogy a napfényt őrzi a föld sötét s nehéz aranyban.
|
|