Nem ér lelőni a gondolatomat! :))))

Szóval ne legyünk ennyire szűklátókörűek. A HIT hangsúlyozása kifejezetten keresztény találmány. Zsidónak meg hindunak születni kell, buddhista, taoista vagy sintoista pedig egyenesen bárki lehet. A vallás nagyon tág fogalom, és csak igen szűk részén fontos a hit, mint eredendő megismerési mód (melyik szent mondta, hogy vannak dolgok, melyekhez csak a hiten keresztül lehet eljutni?). Egy keleti ember valószínűleg soha nem értené meg, hogy mi az, hogy eretnek. Egyszer azt olvastam a Japánokról, hogy általában Sintoista szertartás szerint házasodnak, és buddhista szerint temetkeznek (vagy fordítva, a lényeg szempontjából mindegy), mert olyan szépek ezek a szertartások.

A kizárólagosság csak a zsidó gyökerű vallásokban van jelen. A dalai láma egy interjúban mosolyogva mesélte, hogy gyerekkorában a szülei titokban mindig húst adtak neki, és ő nagyon szívesen ette meg a húst tőlük. Pedig az ő hitük szerint ez rossz dolog. És még a keresztény a megbocsájtó vallás?...

A témára visszatérve: szerintem is üti egymást a keresztény hit és a filozófia. A teológia legfeljebb használja a filozófia eszközrendszerét, de pont a lényeget veszti el, amikor egyes kérdések feltevését, vagy egyes állítások vitatását kizárja a saját kutatási területéről. Vagy hallott már valaki olyan teológiai értekezésről, ami Jézus isteni eredetét vitatta volna? Vagy ami tévedésnek mutatná be a szeplőtelen fogantatást? A filozófia legfőbb érdeme a kételkedés a magától értetődő dolgokban. Egy jó kérdés többet ér a rá adott válasznál (lásd Galakszis útikalauz stopposoknak)

Üdv

KÁGÉ