A magammal való hatalmas összeveszésem után jól megmondtam magamnak a magamét, s végül én győztem magam fölött, így elindultam 4000 lépéses sétámra. Ám. De. A kapuban megtorpantam. Pedig ekkorra már igen nagy volt a mehetnékem, mert banyatankom 5 db remek könyvet rejrtett, amit oda szándékoztam lopni a nyílt könyvespolcra a buszmegállóban.

Ki nem találnád. hogy miért volt a megtorpanás. Egy cuki kiskutya árválkodott a túloldalon. Jaj. Ne. De. Szegényké!  Hol a gazdid? De az utca bezzeg csendes... Sehol egy gazdi, de senki sincs az utcán csak én, a banyatank meg Ő. A cuki... Cuki!, gyere ide...És jött. Miután az egyik macsekom ott heverészett a kapu közelében, Cuki vigyázó szemeit a macsekra vetette, s beóvatoskodott. Hm. Macsek nem sokáig élvezte a beóvatoskodást, inkább menekülőre vette a dollgot, s Cuki- mint aki már pontosan ismeri a dörgést, uccu neki! utánaeredt. 

Egy darabig elücsörögtem vele a kapuszínben, meg hoztam neki egy pár falatot, s ő nagyon elismerően tekintett rám- istenem! de régen voltam már ilyen gyönyörű !!! legalábbis egy kutyus szemében. 

Itt a kapuszínben már gondolkodtam is. Az odalopást a könyvekkel végrehajtom- határoztam el, s lőn. Az összes állatot  a kertben véltem hagyni, s döngő , határozott léptekkel irányítottam a banyatankot a könyvespolc felé. Onnan aztán a lehető leggyorsabban haza. Mindenki megvolt, de Cuki, a kutyus biztosan. Mint aki már évek óta ott lakik, olyan természetesen futoitt be a házba, majd ott 16 éves cicámat elüldözte az ágyam mögé, majd magabiztosan felugrott az ágyamra, s onnan próbálta Öreget menekülésre késztetni. De Öreg nem menekült. Kutyabiztos hely volt számára az ágy mögöttség.

Na. most hogy legyen? Ittem ennek nem fog örülni. Már Benim is inkább az ő gondja volt,. S van nekielég a gondokból. De három biztos...Jó, hétfőn elviszem Cukit az állatorvoshoz, az remélhetőleg le tudja a csipet (!)olvasni, s akkor vidámen hazaviszem. Persze a hatalmas jutalmat megvárom érte, de tuti, hogy keserves könnyeket fogok hullatni érte.. 

De még beírom a Facéra... Lőn... Eközben napi csevegést folytattam barinővel, aki ellentmondást nem tűrően közölte velem kutyátlan véleményét. 

Azonnali hatállyal fényképeket kezdtem Cukiról készíteni. Hát nem Cuki?? De hamarosan jelentkezett a gazda... Egy kis videóval és néhány fényképpel... Hogy az övé.. Cuki még nálam töltötte az éjszakát, de egyáltalán nem cuki hangon ordítottam rá, amikor éppen zuhantam az álomba, s neki macskakergetési kedve támadt... Kitessékeltem a szobámból, s külön szobában múlattuk az éjjelt. Most várom a gazdit. De már nem türelmesen. A macskáim szeretnének itthon lenni:::))