Mtsz, motiváció, nálam:

Az óvodában volt egy erőszakos, verekedős kissrác, úgyhogy az ő példáját látva úgy döntöttem, teljesen hülyeség verekedni (szerencsére nem is volt alkalom, amikor rákényszerültem volna). Ennek viszont az lett az eredménye, hogy egyrészt nem maradt csatornám levezetni az agressziót, nyeltem és mosolyogtam, másrészt eközben meg az önbecsülésem lefele menet elhagyta a béka fenekét, és teljesen szervilis és önállótlan alkattá váltam, sohasem versengtem. Végül a kamaszkori hormonális átalakulás felszínre hozta az aggresszió levezetésének szükségét, úgyhogy választottam magamnak a kick-boxot, ami viszonylag elég kemény, oda lehet ütni, de azért még sport, tehát megfelelően alacsony a sérülésveszély. A mai napig nem szerettem ki belőle, bár sajnos évek óta nem edzek már (éljen a munka!); közben viszont megkedveltem más stílusokat is, mégha csak a 'feketöves (egy pagerrel) megilletődött néző' fokozatig is jutottam csak el művelésükben. :)

Az egyik ezek közül az aikido, pontosabban a teljesen lágy, elkerülő fajtája (már ha van olyan, és nem csak én szemlélem felületesen). Szerintem nagyon jó választás.

Ha már elég régóta csinálod, és nem félsz, hogy összekavar a két különböző mozgásfajta, esetleg válassz mellé egy 'harciasabb', pontosítok, ütős-rugós, versenyzős stílust is ha úgy gondolod, hiányzik a versengés, és meg akarod élni ezt a síkját is a harcművészetnek.

Galamblelkűség: néha azt kívánom, bár mindenki lenne olyan galamblelkű, mint te vagy. Sokkal több lenne a harmónia, ne adj' Isten még Jorutó sem panaszkodhatna a magyarokra, hogy milyen erőszakos népség (már ha panaszkodik). :) És mennyivel többet érhetnénk el így együtt, együttműködve, mint bosszúból/nemtörődömségből egymást akadályozva.

Szerintem arról lehet szó, hogy igényed van a harmóniára, a nyugalomra; mivel szemben sok emberrel [bocsánat az atyáskodó stílusért, de nem tudom másképp találóan megfogalmazni :)] tovább látsz az orrrodnál, felismered és igen tiszteletreméltó módon figyelembe is veszed, hogy az eredményességet jelentősen rontja az 'antioperáció' [mi a kooperáció ellentéte?], ezért próbálod elkerülni. Érdekes: mintha azt olvastam volna éppen itt nemrég, hogy Ueshiba Aikidoja pont a harmóniáról szól...?

Na, jól megideologizáltalak, mi? :)

mami nyanya, motíváció: a kick-box eléggé versenycentrikus sportág, és mégcsak nem is nagyon nehéz elsajátítani a technikai elemeit. Ennek ellenére én mind a mai napig, tehát összeadva mondjuk hat év edzés után is fehér öves vagyok; egyetlen egyszer sem mentem vizsgára, se versenyre, mert nem éreztem tökéletesnek a tudásom; mellettem egyre-másra vizsgáztak az emberek; sőt, van egy nagyon jó versenyző barátom, akivel gyakorlatilag együtt kezdtük, és most kapta meg első danját a 10-12 év és a számtalan versenyeredmény (nálunk ez is övszint-követelmény) után. :)

Úgyhogy ne siesd el, csak nyugodtan, ahogy jön belülről. :)

yamin,

Végre egy stílustárs! :) Te hova jársz edzésre? :)

Ha négy hónapja folyamatosan edzel, és otthon is lazítasz, és ennek ellenére _semmi_ eredmény, akkor erős a gyanúm, hogy valamit rosszul csinálsz. Én például sokáig próbáltam úgy nyújtani, ahogy hiryu is javasolja, vagyis hogy elmegyek a fájdalomhatárig, és onnan nyomom tovább. Nekem nem jött be. Az jött be, hogy a fájdalomhatár előtt, még a furcsa érzés táján megálltam, és hagytam 'nyúlni' az izmot, lassan utánahajolva, hogy a megmaradjon a furcsa érzés; ez egy lazítás során csak egy darabig megy; utána javasolt tovább próbálkozni ráfeszítéssel/nyújtással, vagyis amikor elérsz egy nem-nyúlik-bizseregve-tovább pontra, ráfeszítesz, gyakorlatilag izometrikus (vagyis hosszváltozás nélküli, azaz a láb nem hajlik be) munkát végeztetsz az izommal, majd újból elernyeszted - ilyenkor megint egy kicsit tovább tudsz menni. Amennyire én értem, ez az a szakasz, ahol jelentősen tovább lazulsz/nyúlsz, az előző szakasszal csak 'felfrissíted' az előző lazítások emlékét.

Ha fájdalomig nyújtod/húzod (nyúzod? :) ), akkor az izmot védő izomreflex (amely az izmot megpróbálja összehúzódással védeni a szakadás ellen) ellen dolgozol, ami szerintem kezdőknél, akik még nem ismerik alaposan az izmaikat, veszélyes lehet, felesleges és fájdalmas húzódást, mikrosérüléseket okozhat, mert nem maga az izom nyúlik, hanem jó eséllyel a csatlakozó inakat/tapadásokat gyötröd (ezért is fontos például, hogy nyújtott térddel lazítsa az ember a lábát, mert szerintem különben a térdizületből téped ki az ínt).

Egyetértek hiryuval, hogy könnyebb lazítani kiadós edzés után; szerintem az ok viszont, hogy addigra sokkal jobban átmozgatod az izmot, ami ettől kifárad illetve hozzászokik a nyúláshoz/összehúzódáshoz, valamint a struktúrája is kicsit átrendeződik, így az izomban levő nyúlásmérő golgi-készülékek ilyenkor hosszabbra engedik nyúlni az izmot, mint 'kihűlt' állapotban, tehát eredményesebb a lazítás. Persze ha utána kihűl, megint összébb megy kicsit; két lépés előre, egy lépés hátra. :)

Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze edzőjét, vagy sportszakorvosát. :)