Tudom, fent a felhők között
egyszer elér a végzetem.
Nem bántott kit üldözök,
kit védek: nem szeretem.
Az én hazám Kiltartan Cross,
népem: földünk szegényei.
Őket a sors, ha jó, ha rossz,
nem sújtja, nem emelheti.

Nem taps, törvény, szónok, tömeg,
s nem kötelesség, a szívé,
egyszerűen az élvezet
hozott e dúlt felhők fölé.
Mérlegeltem mi volt, mi lesz,
és úgy láttam mindegy, mi vár:
egyensúlyban tartja
üreas életem az üres halál.

/bocs de bennem így maradt meg a fordítás./

Más: gyerek és a verseny.
Ismerek szülőt, aki versenyről versenyre cipeli/né
a gyerekét, bizonygatva hogy a bíró hülye volt, ha nem a gyerek nyert.
Olyan ez mint a villanyvasút: neki nem volt gyermekkorában, most tehát vesz egyet a gyereknek. oszt apuka játszik vele....
Más. az egész versenyesdiről annyit, nemrég beállt hozzánk vendégként edzésre két többdanos, országos versenyen többszörös helyezettek katából, de nem voltak igazán meggyőzőek.
Egy komoly japán mesternél le se vizsgázhattak volna ilyen előadással.

Szereplés: szintén edzői trükk, hogy időnként valakinek szerepelnie kell. számolnia a katát, bemutatni a gyakorlatot, az edzésen részt vevők egyik fele dolgoik, másik fele figyel, majd fordítva: ez mind arra szolgál, hogy leküzdjük a lámpalázat, ne legyünk pld a vizsgán görcsösek.
Eddig bevált./Ld pld amikor egy nyolcdanosnak azt mondtam hogy nincs igaza, zöld övvel.Ez is egy helyi legenda.../