Johann Wolfgang Goethe

NYUGTALAN SZERELEM
 
 A ködnek, a szélnek,
száz szörnyü veszélynek,
sziklás meredeknek,
hónak, vad ereknek.
Hajrá! Nekimenni!
És sose pihenni!

 Jobb volna körömmel
tépetni, veretni,
mint ennyi örömmel
tetézve szeretni,
ha égve a vágyban
szívhez közelítünk,
jaj, mily csodalágyan
sajdul meg a szívünk.

 De hát hova essek?
Erdőkbe siessek?
Nincs béke velem.
Minden hiába!
Élet koronája
te vagy, Szerelem!

Kosztolányi Dezső fordítása