Méd fiatal lány voltam, 20 év körül, mikor az elsö hosszabb kapcsolatomban alakult ki az elfenekeléses szex. Nyári munkára elmentem nevelönek egy balatoni nyári táborba. A táborvezetönö hamar szemet vetett rám. Nem csoda, mert nekem az elös pillanattól kezdve tetszet. Ötvenes évei elején lehetett és nekem a fizikai megjelenésén túl nagyon imponált, hogy nagyon határozott volt. Akkor már többedik csoportot vezényeltük le (2 hetes turnusok volta) és én egész iskola kezdésig szerzödtem. A kapcsolatunkat igyekeztük titokban tartani, bár 1-2 alkalmazott megtudta (két szakácsnö), de szolidárisan örizték a titkot. Mkndketten szerettem volna megkapni, de tudták, hogy a táborvezetőnőé vagyok. A nagy korkülönbségből adódóan alárendelt szerepem volt a viszonyunkban. Mivek ő gyermektelen volt, hamar kialakult egy “age-play” közöttünk. Maminak kellett szólítanom, ha együtt voltunk. De variáltam: volt mami, anyuci, mamianyu, meg ilyenek. Egyszer játékból elejtette, hogy “ezért elfenekelnélek”. Ez régi fantáziám volt, még gyerekkoromból. Én visszakérdeztem, hogy le kell venni a bugyimat? Igen, mondta. És így kezdődött. A mi kapcsolatunkban nem a fájdalom okozás volt az izgató (lágyan vert), hanem a megaláztatás, hogy letolt bugyikával kellett lennem, míg ő teljesen felöltözött volt és a combjára fektetve, kézzel vetre el a popsimat. Közben szidott, hogy rossz kislány voltam és - így mondta - dádit érdemlek. Nagyon élveztem a paskolását, közben gyakran végig húzta az ujját a popsivágásomon, úgy hogy belenyúlt a szeméremajkaim közé és végig a popsilyukamon. Közben mindig játékosan szidott, hoz mi az, élvezed? Te kis szajha! Kell még? Akarsz még? Akarod, hogy anyuci dádizza a popikádat? Rossz kislány.  Majd ad a mami neked, ne félj! Nesze! Úgye fáj? Persze nem fájt és ő sem a fájdalomért paskolt. Utána mindig szeretkeztünk. Legtöbbször “büntetésbő” ki kellett nyalnom a pinusát, a popsiját. Ő meg a verés után dédelgette a popsimat. Csodás évek voltak! Azóta szeretem a popsi paskolást. Ha egyedül volt az irodájában, vaggy este, ha bementem hozzá, gyakran én kértem, hogy “Mami, dádizd meg a popikámat!” Imádtam a kislánya lenni! És csodás élményekbe vezetett be.