Szinte az egész országban vannak kijelölt területek melyeknek biztosítania kell a régi "jó" állományok további genetikai fenntartását, az egyenes törzsnevelést, viszonylag gyors növekedést, ellenállóképességet, minden jó tulajdonságot. Maximálisan figyelembe kell venni a maggyűjtésnél, majd vetésnél/telepítésnél, hogy milyen képességű/minőségű talajokról, klimatikus viszonyokból kerül más helyre egy szaporítóanyag. Pl. hullámtéri, esetleg időnként pangóvizes tölgyesekből (jellemzően kocsányos tölgy), nem szabad (értelmetlen!) pl. a sokkal szárazabb homokpusztai tölgyesek (száraz, félszáraz termőhelyek) gyarapítani. Igazán nem akarok részletekbe bocsátkozni, de ism. például, Hajdú-B. - Békés megyék sziki/pusztai (kocsányos) tölgyeseinek szaporítóanyagát sem viszik a Bács-K-Kun maradvány homoki/pusztai tölgyeseit feljavítani. Ezért, mint írtam, vannak, kisebb-nagyobb magtermő állományok (de még egyes idős fák is külön!) a legjobb területek maximálisan, még kerítéssel is védik a csülkösvad károsításával szemben).

Tehát azért némileg árnyaltabb erdészeti tevékenység ez a makkgyűjtés, mint az messze az erdőtől, kintről a sokunknak nagyon jelentéktelennek, sőt esetleg ismeretlennek is tűnik sokak számára a kérdés. De még ez sem probléma, ...  

Talán még elférhet itt: az őshonos tölgyeinkből kettő (kocsányos és kocsánytalan) tölgy kérge a Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel, mint fontos/hivatalos drog.

A makkot (a hazai fajokét) egyébként kevésbé, vagy jobban pörkölték; így lisztbe keverték, vagy pótkávéként is fogyasztották. Az Államokban és Kanadában meg van miben válogatni, hiszen több tucat tölgyfaj fordul elő. A szerencsétlen amerikai meg azt hitte, hogy mind egyforma, nem tudta, hogy nálunk egyik páűlinka is másként hat, u.azon alkoh-térfogat mellett  :-)