Aranyosi Ervin: Itt van az ősz megint

Mint lusta madár
úgy száll az idő.
A nyár oda már,
és az ősz hava jő!
Átfesti életünk
víg napjait,
színekbe révedünk.
Nap se vakít! Álmodni hív, ma a
szép és a jó!
Levélből válhat ma
álomhajó!
Patakvíz tükrén fut
szalad tovább,
szép, ahogy látjuk
e földi csodát. Barna levélben
a múló idő,
alszik a vízben
kavics, meg a kő.
Ácsorog,
őrzi a tegnapokat,
itt csak a víz csorog,
s meglapogat. Levelek zizegnek,
elszállt a nyár,
ágyazni hidegnek,
ideje már!
Borongva, sóhajtva
jár-kel a szél,
álmokat óhajtva,
nyárról mesél. Elszáll az idő,
elfut a patak,
szállnak a költőző
vadmadarak.
Múlik az élet,
megőszül a táj,
várni egy szép telet
szinte muszáj. Képzelet szárnyára
felvesz a szél,
az ősz festőállványa
életre kél.
Bölcsesség bújik meg
színek mögött,
életet újít meg,
s vetít ködöt. Itt van az ősz megint,
száll az idő,
az avarszőnyeg, mint
gomba, kinő!
Ritkul a lomb,
gyengén ragyog a Nap,
búsul az ősz nagyon,
s lelkekre hat.

Szép napot kívánok!