Ábrányi Emil

 

Mosoly

 

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.

 

Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.

 

Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

 

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!

 

Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.