Megbolondult ez a világ.

 

Mi még – vének – úgy szocializálódtunk, hogy vannak publikus dolgaink és vannak privát, sőt intim ügyeink is.

Például a párválasztás az egyik legszemélyesebb magánügy. Kettőjükre tartozik, akik együtt kívánják leélni az életüket. Ez egy igen bensőséges, intim vállalkozás. És többnyire nem kívánnak harmadikat, negyediket bevenni a kapcsolatba! Pláne nem szeretnék mások beleszólását!

 

És hogy miért e bevezetés? Hogy közérthetőbb legyen az érvelésem.

 

Egy társadalom olyan, mint egy család. Vannak privát ügyeik, amik csak a családtagokra tartoznak. Kivel akarnak együtt élni? Kit engednek be a házukba? Szigorúan belügy. Ebbe idegennek belepofázni arcátlanság! A szomszédnak épp úgy, mint a klubtagnak, vagy egy munkatársnak, vagy akárki másnak!

Mi a f..sz köze van a németnek, a franciának, vagy brüsszelnek ahhoz, hogy kit engedünk be Magyarországra? Ez szigorúan belügy! Ha egy nemkívánatos személy – pl bűnöző, terrorista, fertőző fehérjehulladék, vagy akinek nem tetszik a pofája – kopogtat, akkor elküldjük a 3.14csába! Emlékszünk még Sólyom Lászlóra? Akit elküldtek melegebb éghajlatra a szlovák határőrök? És erre mondták a brüsszeli bürokraták, hogy magánügy! Intézzük egymásközt a szlovák szomszédainkkal!

 

Na kérem, ebből levezethető, hogy a muszlim pakinigger horda elmehet innen haza az édesanyjuk kebelére!

Mert hogy kit engedünk be hazánkba/házunkba, az szigorúan belügy.

És akinek ez nem tetszik, az tehet egy szívességet!