"160 éve ezen a napon, 1863. június 2-án született Bély Mihály vívómester, a testnevelés tanítás megújítója, a Magyar Olimpia Bizottság alapító tagja.
Aktív versenyzőként rendkívül sokoldalú volt, magas művelte az atlétikát, ökölvívást, tornázott és a labdarúgást is élvezettel játszotta.
A BBTE edzőjeként és sportvezetőként is több sportág meghatározó élenjárója volt: ő írta a futball első magyar nyelvű szabálykönyvét, a sísport – ahogy akkor hívták, lábszánkózás - hazai elterjesztésének egyik úttörője volt, illetve a testnevelés oktatását is modern, tudományos alapokra helyezte.
Vívómester szinte véletlenül lett: a budai BBTE szeretett volna egy neves vívómestert alkalmazni, de a pesti vívómesterek nem szívesen szerződtek a 19. század második felében jobbára kertvárosnak vagy nyaralóhelynek számító budai oldalra. A BBTE beiskolázta kora legnagyobb vívómesteréhez, Keresztessy József vívóiskolájába, ahol 1884-85-ben sajátította el a vívómesterség tudományát.
A BBTE vívótanáraként nagy érdemei voltak a hazai vívósport alapjainak lerakásában. Indult a millenniumi vívóversenyen is, azonban a néhány helyen olvasható állítás, miszerint ezen legyőzte az akkor feltűnt Santellit, nem valószínű, hiszen Santelli a kard versenyt megnyerte, tőrben második lett, Bély viszont mindkét számban az első fordulóban búcsúzott.
A Magyar Olimpiai Bizottság 1895. december 19-én alakult meg, első elnöke dr. Berzeviczy Albert, társelnöke dr. Gerenday György volt, tagjai között pedig ott volt Bély Mihály is.
Bélynek négy gyermeke született, valamennyien kiváló sportolók. Mihály fia, aki 27 éves korában meghalt, 1918-ban magasugró bajnok volt, Margit és Mária lánya tornatanítók és kiváló síelők voltak, Miklós is testnevelő tanár lett, több sportszakmai kiadvány szerzője.
Bély Mihály 1920. december 25-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Nekrológjában így jellemezték: „A sport vallásának aszkétája és rajongó apostola.”
Forrás: Szabó Gábor Rajongó apostol, Nemzeti Sport 2000. december 28."
FB, Vívómúzeum