Dél-balatoni várak 115 km - 2664 m szinttel, sikeresen teljesítve 21 óra 18 perc alatt.

Új túra a láthatáron, ráadásul egy olyan részen, ahol még sohasem jártam. Kíváncsi voltam mit hoznak össze a szervezők, mert ez egyben egy viszonylag friss túramozgalomként is funkcionál már. Péntek délután a Déliben találkoztam Vincze Zolival, és Nagy Orsival, majd Kelenföldön Kutasi Viktor is felszállt, így ütöttük el az időt Fonyódig. Közben a Balaton partot elérve kiabáltunk ki az ablakból, és buzdítottuk az éppen zajló Ultrabalaton résztvevőit Fonyódon jó negyed óra késés után megérkezett a másik vonat, és hamarosan már Somogyváron találtuk magunkat, ahol egy jó 2 km-es séta után az időközben összesereglett ismerősökkel vettük célba az aznapi szállást. Egy hatalmas tornacsarnok várt minket, majd társasági élet, és aztán egy rövidebb, de annál intenzívebb alvás.

Reggel 5-kor kelés, pakolás, majd a szervezők kivittek kocsival a kb 3 km-re levő Szent László Látogatóközponthoz, ami a tényleges rajt volt. Gyönyörű hely ez, érdemes ide visszajönni körbenézni, főleg hogy a rajtban egy 50%-os kedvezményes kupont is kaptunk e célra. Ezen kívül még egy tea/kávé jegyet is kaptunk, amit itt a rajtban lehetett beváltani. Összesereglett a mezőny, rég nem látott kedves ismerősöket köszöntök. Átvéve az itinert hamar elborzadtam, ugyanis a térkép egy miniatűr valami, amivel az ég világon semmit sem lehet kezdeni. Útvonal leírás nincs, viszont a távmetszet informatívnak tűnik. Mindössze az a kérdés hogyha elérem például a S- jelzést, majd melyik irányba forduljak. Ebben mondjuk a saját, telefonos térképem segít, ez igaz. Lesz sok szalagozott rész is, reménykedtem hogy ez ügyben is minden rendben lesz. Értem én hogy manapság már majdnem mindenki GPS-el nyomja, de szerencsére még akad pár túrázó aki térkép párti, közte én is.A kezdeti izgalom után 6:36-kor nekiindulunk Orsival, Zolival, és az időközben pont induló Márkkal a nagy menetnek. 26 km-en át a Z- jelzést fogjuk követni, ez jó jel. Kezdetben benőtt, gazos útszakaszon haladunk, mindnyájan reménykedünk hogy azért nem ilyen lesz végig az út. Ettől függetlenül gyönyörű erdőség vár minket már az elején. Utolérjük Jurijt, aki úgy van vele hogy jön velünk ameddig tud. Én előre szólok hogy nem fogom szétszedni magamat, úgyis tudom hogy a lábfej fájdalom előjön, csak kérdés mikor. A bajnokság sem izgat idén, nincs senki felé (még magam felé sem) bizonyítási vágyam.. Ennek megfelelően Hács településen meg is állunk, és egy sörikét el is fogyasztunk a már nyitva levő boltnál. Utolér rég nem látott ismerős, pár szó után tovasiet, mi pedig hamarosan már a Béndeki kápolna romjainál találjuk meg az első felírandó kódot. Kívül-belül körbe is nézek közben, ha már erre járok. Továbbra is a Z- jelzésen haladunk, gyönyörű szép az erdő, óvatosan kocogunk lefele. Közben a rövid távosok érkeznek szemből. 18 km-nél Gyugy településre érkezünk, ahol Varga Laci érkezik jobbról, geoládázott egyet, de velünk marad, így már 6-an folytatjuk utunkat tovább együtt. Az első frissítőponton ami még szintén a faluban van, nápolyi, alma, ropi vár minket. Fel is tankolunk, majd irány tovább. Felérvén a Gérihegy gerincére, meg-megállunk, balról megjelent a mesés Balaton, illetve a tanúhegyek. Sajnos kicsit párás az idő, de örömködünk a csodás kilátásnak. Utolérjük korábban indult ismerőseimet, majd megérkezünk Szőlőskislakra, ahol be is vetjük magunkat a Kanyar korcsma nevű intézménybe. A helyiek elborzadnak mekkora túrára vállalkoztunk Jól esik a pihenés, a csapatszellem is a helyén van, elvagyunk. A nap is kezd intenzívebben sütni. Innen szalagozás következik, na erre kíváncsi vagyok. Hamar megleljük a kis sárga szalagokat. Bár a többieknek van trackje, de intenzíven figyelem az utat, azzal a szemmel nézve, mi lenne ha például egyedül mennék. Megleljük a Rácfa nevű helyet, egyben a kódot is, és továbbra is a tanúhegyekben gyönyörködünk. A szalagozás rendben van, hamarosan a S- jelzésbe futunk, és mászunk egyre magasabbra a Kis-hegyi kilátó felé. Közben rengeteg borpincét érintünk, minőségi helyek felsőfokon első ránézésre. Beérünk a parkerdőbe, csodaszép. Játszóterek, tanösvény táblák, frissen kialakított pihenők, nyársalók, és a végén pedig a bónusz, a kilátó. Kiérvén mesebeli kilátás fogad, informatív táblával hogy merre és mit látunk. Nagyon-nagyon tetszik ez a rész! A S- jelzés után szalagozást ír az itiner. Laci órája csipog, balra... Hol a szalag?? Egy db lengedezett jóval beljebb, úgy hogy tökéletesen beleolvadt az erdei színekbe, szóval kb semmit nem lehetett látni. Még jó hogy együtt mentünk. Amúgy máskor érdemes piros-fehér nagyobb szalagokat kitenni, az sokkal jobban láthatóbb, de ez csak egy tipp. Lekoccanunk a lejtőn, kicsit beszélgetünk az ismét utolért Erzsiékkel, majd leérünk egy településre, amiről az itiner említést sem ír, így a mai napig nem tudom pontosan hol jártunk (talán Látrány?). Viszont találtunk egy szuper kiülős éttermet közvetlen az útvonalon, ahol szintén megpihenünk, és Jurijnak köszönhetően egy sör is elénk kerül Telik az idő, hadd menjen, ráérünk.. Közben befut Perényi Andi is, megörülünk egymásnak, a söre második fele nálam végzi Indulásunk előtt közvetlen Kovács András és Almádi Nóra, illetve Harrer Tamás, és Harrer Dani is aláírja a jelenléti ívet, váltjuk egymást. Mi továbbra is együtt haladunk, Zolival picit lemaradunk, de a többiek látótávolságon belül vannak a hosszú egyenesbe. Kiérvén a faluból, egy sorompón jobbra sárga szalag, a többiek messzebb egyenesen haladnak tovább. Utánuk kiabálunk, azt mondják a track egyenesen megy.. Na ez a probléma a sárga szalagozással, hogy a gázvezeték jelző is ilyen, és bonyodalmakat okozhat. Itt a példa rá. Ha nincsenek a többiek előttünk, simán elmegyünk jobbra.. Kicsit kezdek ideges lenni, hogy például éjszaka mi lesz ezek után.. Na mindegy, haladunk tovább, majd egy friss építkezésen kelünk át egy főúton, vicces volt amikor az építkezés kellős közepén nyomulnak át a túrázók, még jó hogy nem volt ott senki. Persze valahogy át kell jutni a túloldalra ez tény és való. Megérkezünk Rádpusztára, 40 km-nél járunk. Ismét frissítőpont. Itt már sok minden leledzik, a kedvencem az újhagyma. Minden túrán a snassz lilahagyma van, én az újhagymát sokkal jobban szeretem, és lőn! Mellette zsíros kenyerek, rágcsa, alma, víz. A pontőrök is jófejek. Különböző pulyka és egyéb állathangok kíséretében fogyasszuk el a megérdemeltet. Továbbra is együtt haladunk, a lábfejem rendben még szerencsére. A S- jelzést elérve balra fordulok, utánam szólnak hogy jobbra. Szalag nincs sehol, bár a telefonos térképemen ránézhettem volna. A Bóbita-forrásnál ismét kódot jegyzetelünk. A forrás helyett a posvány szebben hangzik. Megjegyzem hogy ez is iható, de csak egyszer Gyönyörű erdőségben haladunk, amúgy nagyon tetszik a táj, szuper jó helyeken haladunk. Kiérünk egy hosszabb szántóföldre, délután 3 körül van, és a nap most kezd el sütni a legerősebben. A többieken is látszik hogy szépen bepirosodtak. Kicsit el is álmosodok, de a tájékozódás miatt ébernek kell maradnom. Teleki falut kikerüljük, és a túloldalán a kis templomnál keresnénk a kódot jó darabon át, de szerencsére Erzsiék épp itt voltak, és mondta hol található. Kicsit ellépünk Orsival és Zolival a többiektől lefele. Ez után leérünk egy aszfaltútra. Szalag sehol, nagy szerencsénk van hogy Rudi és Móni épp előttünk megy. Nem kételkedek, Rudinál van GPS, de megint előjön az hogy mi lenne ha egyedül mennék.. Kezdek morci lenni most már ez ügyben. Fönt a hegytetőn egy szép szoborparkot vélünk felfedezni. Poénkodok hogy oda biztos fel kell menni. Mivel az itinerben ez nem szerepel, kiderül hogy a poénkodásom valóságot öltött, és a P3-ön mászunk fel jó meredeken a nezdei szabadtéri szoborparkhoz. A 3-szög jelzés pont elmegy, és kihagyja ezt. Hogy miért, azt csak a jelzésfestő tudhatja, de mi felmegyünk, mert a többiek ezt mondják hogy a track arra visz. Az időközben minket megelőző András és Nóra, illetve régi ismerősöm Attila is itt pihen. Combos emelkedő volt ebben a hőségben, de mi végül nem állunk meg. A P-jelzésen jobbra fordulván érjük el Somogy megye legmagasabb pontját az Alman-tető 316 m-es csúcsát. Poénkodok hogy a levegővétel is ilyen magasságban már nehezebben megy Andrással beszélgetünk kicsit, majd kapok éppen egy hívást, ők pedig elsietnek Nórával, de végig szem előtt vannak. Balra Z- jelzés jön. Vadi új jeleket követünk, szépen fel vannak festve. Orsival és Zolival haladok, a többiek kissé lemaradva, de alig mögöttünk. Már nagyon vártam a Z-rom kiágazását, és hamarosan 61 km-nél már a Kereki-várnál járunk. A kód a tábla mögött, hamar megleljük. Lekocogunk a meredek lefelén, majd meglepetésre egy frissítőpontba botlunk. Gyanús hogy 1,6 km-t még nem jöttünk. Végül Horváth Veronikáék privát frissítőpontjába (azt hiszem az övéké volt, ha nem akkor tessék korrigálni) jutunk. Nagyon kedvesek, van náluk kóla, csoki, és intenzíven kínálnak. A meggyes kóla nagyon jól esik, mást nem kérek, mert mindjárt itt a tényleges frissítőpont. Ott már Kucsera Ákos egy idősebb úrral fogad minket, a frissítés ismét szuper. Újhagyma, zsíros kenyerek, sós rágcsa, banán, alma, sós paradicsom, víz, plussz tabletta. Hamar le is dőlök a padra, és intenzív lakomázásba kezd csapatunk. Tovább állván az utolsó önfrissítési lehetőséghez érkezünk hamarosan. Kerekiben járunk, és egy szuper jó kis sörözőnél pihen meg csapatunk a túra során utoljára. Pont rám jön a szükséglet, így a kellemest a hasznossal... Az időjárás is lassan partnerünk lesz, a nap már lejjebb eresztette a sugarát. Jó 20 perc után elindulunk, Márk most érkezik, de nem ül be, így csapatjuk tovább. Hamarosan elérkezik a számomra legszebb kilátópont, meg is örökítettem. A Gyugy-hát emelkedőjére felérve visszanézve a Kab-hegytől kezdve a csodás Balaton, az északi part hegyei, na és a völgyhíd, felette pont egy hőlégballonnal csábított fotózásra. A többiek is fotózásba kezdenek természetesen. Felérvén a Gyugy-hát tornyához, kis aszfalt, majd utána jobbra Orsival kisebb kocogásba kezdünk. A többiek már nem követnek, így elkönyveljük hogy innen ketten nyomatjuk tovább. Aztán hamarosan Zoli érkezik utánunk, nocsak milyen jó erőben van most. A S+ emelkedője után Rudi és Móni mellett megyünk el ismét, ők nem frissítettek annyit mint mi. A Z+ adja magát egy hosszabb kocogásra. Hiába óvatoskodom ezzel, most jött el a lábfej fájdalom "ideje".. Közlöm a többiekkel, most 73 km-ig bírtam. Persze haladunk tovább ettől függetlenül. A Vaskereszt nevű helyet elérve hamar megvan a kód, majd ismét vadi új Z- jelzéseken haladunk Balatonendréd irányába. Most kicsit erősebb tempóba gyalogolunk, van rá sansz hogy még a frissítőpontra érjünk lámpa nélkül. Ez szerencsére sikerül is. 78 km-nél, a faluban Toplak Józsi, és Horváth Krisztián fogad minket ismét pazar ellátással. A felhozatal a szokásos, újhagyma, zsíroskenyér, nápolyi, ropi. Nem tudok vele betelni, habzsolok.. Orsi technikai szünetezik, majd megvárván irány az éjszaka. Kicsit izgulok mi lesz a szalagozott részekkel, mert nappal nem voltam teljesen elájulva tőle. Viszont éjjel már fényvisszaverő(!) szalagok voltak, aminek nagyon megörültünk. Szerencsére 11 km-en át a Z- jelzést kellett követni, ami nagyon szépen vezetett minket. Egy hatalmas tókomplexumhoz érkezünk, a békák intenzíven kuruttyolnak, a tücskök pedig neki kezdtek az éjszakai műszaknak. Jó hosszan haladunk ez a tó mellett, tetszik a kis ösvény, olyan picit labirintus szerű Egy kis baglyot is észreveszünk, nem mozdul, tök aranyos A tavak után a balra mutató jel kétértelmű, de lehet csak éjjel. Szerencsére a térképem kisegít. Tóközpusztán a kód a telep végén. Ez után egy hosszabb egyenes jön, de elvagyunk, Orsi, és Zoli is szépen jön. Beleérünk a P- jelzésbe, és ezen koccanunk le intenzív fájással (részemről) kísérve az Ali-réti elágazás pihenőjéhez, túránk utolsó frissítőpontjához, ahol már 94 km-t írtunk. Itt volt András és Nóra, illetve Botos István egy látásból ismerős hölgy társaságában. Ők hamar indulnak tovább, mi nekiállunk kajálni. Az ellátást már le sem írom, ugyanaz mint eddig, de most is jól esik. Leveszem a cipőt, kicsit így jobb. Ez után egy rövid, de borzasztó meredek emelkedő jön a Böre-várhoz fel. Szuszogva abszolváljuk, Zoli felérvén nem túl boldog Lefele utolérjük Istvánt és a vele haladó hölgyet, akik igen jó tempóba gyalogolnak. Mi picit belekocogunk. A Flóra-tetőre felérvén egy geotorony fogad, és szép kilátás. Innen ismét óvatos kocc, majd egy elágazásba leérvén balra egy szalag. Követjük, de megálljt parancsolok. Az itiner itt P-t ír, az meg jobbra van. Megnézem a kövi pontot térképen, és igazam van, a szalag a visszajövő utat mutatta, mert itt egy kis kurfli volt az útvonalban. Andrásék be is nézték, de a Kási-vár előtt ismét utolérnek minket. Ez a Kási-vár nem volt semmi. Balra mellette a szalagozáson halad mindenki, nekem gyanús hogy jobbra magasan látok várkódot. Szerintem itt lehet az igazolókód is. Mondom a többieknek megnézem, hátha. Toronyiránt fölmászok, és lám, megvan! Kiáltok nekik, majd mindenki különböző szavak kíséretében ér fel a rettenet emelkedőn Lehet lefele még rosszabb volt? Most már tényleg a szalagokon haladunk tovább. Út az nincs, szerencsére most jók a szalagok. Visszaérünk a kurfli végébe, épp Harrerékkel, és Varga Lacival futunk össze. Elmondom nekik mi vár rájuk, ne érje őket meglepetésként mint minket András és Nóra tovasiet, innentől már csak a messzeségbe látjuk a lámpájukat a célig. A S+-en ismét hármasban, Orsival és Zolival koccanunk le a Jaba-völgy kódjához. Nem is állunk már meg, innen 5,4 km a cél. Az idő rendesen lehűlt, de nem bánjuk. A Bújó-likhoz érve egy érdekes földbe vájt alagúton jutunk át, tetszik. Végül az aszfalton leérve Ságvárra érkezünk, ahol a szalagozást pöccre meglelve találjuk meg a célt, ami a Krista Porta nevű helyen volt. Végül 03:54-kor érkezünk be a célba. Nagyon finom gulyást kapunk, majd szétmegy a gyomrom olyan éhes voltam már. Az utánunk beérkező Istvánnak köszönhetően Fehérvárig lett is fuvarunk hamar, nem kellett kint fagyoskodni.

Végül szeretném megköszönni a szervezőknek hogy elkalauzoltak erre a csodaszép vidékre. Ők ha jól tudom intenzív kéktúrázók, és ellenőrök is. Nagyon korrekt rendezvény volt. Egy-két jótanács viszont azért lenne. Az itinernek informatívabbnak kellene lennie. Ha útvonalleírás nincs, a térképvázlattal kellene kompenzálni. Ez sajnos teljesen vállalhatatlan volt. A szalagozás is több helyen hagyott maga után kívánni valót nappal. Éjszaka nagyon jó hogy volt fényvisszaverő rajtuk, és már jóval követhetőbb volt. Piros-fehér szalagozás kellene máskor. Ennyi, semmi több