Sajnos nem vagyok nagyon tehetséges fotográfus, nem nagyon jól kivehetöek a dolgok, de készítettem néhány fotot a kis fa helyzetéröl, meg a többiröl is. Az anyafát ma kivágtam: nagyon bájos jószág és nagyon erös ágai vannak, sokkal erösebbek és hosszabbak, mint az öreg fáké. De nem látom, melyik ágát lehetne fölhajlítani: a közepe teljesen üres, ahogy barackfához illik. De a törzse nem ér a térdemig.

Itt az a probléma látható, amivel mindig küzdök a barackfametszésnél: nem szépen, egyenletes halszálkamintában nönek a gallyak az ágakon, hanem egy csomoban sok. Sose tudom hányat és milyen hosszút hagyjak meg belöle.

Itt pedig az egyetlen fiatal fám látható:

örült magas, formátlan, nem terem, és a gallyak itt sem szép egyenletes halszálkamintában nönek, hanem úgy, hogy vízszintesen elfektetett vázágakon mint egy-egy külön kis fa ágaskodnak: